Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
170 BENCZE JOLÁN DR. III. 0 p ui o ui : Bonpocbi cmoMamoAoeuueacoü nepeoü noMOufu e cjiynanx rrwjicejMX noepeotcdemià nuqeeozo nepena. ÉoJibiuHHCTBo TpaBM Bbi3biBaeTCH HecMacTHbiMH cjiyqaflMii Ha TpaHcnopTe. no« bjihh- HHeM 3HaHHTejlbHbIX CHJ1, B03ae{ÎCTBylOIHHX B 3THX CJiynaHX, B03HHK3IOT THWejIbie nepejiOMbi. ripaKTHKyioiHHti 3y6HOH BpaM Bee name OKa3biBaeT nepByio noMoiub Ha MecTe nponcuiecTBHH HJiH b TaKOH öojibHuue rae CTOMaroJiornqecKoro OTaeaeHna HeT. Abtop H3JiaraeT HTO Hy>KHO ÂeJiaTb fljin cnaceHHH >kh3HH SojibHoro, rjiaBHbi.M o6pa30M b aejie y/ianeHim npeïiHTCTBHH flbixaHHK) h npeoaojieHHH moKOBoro coctohhiih. Abtop 3aHHj\iaeTCH Bonpoca.MH ^narHOCTHKH noBpex<aeHHH nojiocTH Mepena, TpeSyiomHX HeMeajieHHoro xapyprHHe- CKoro BMemaTejibCTBa. Dr. Orsós, S. : Die Fragen der zahnärztlichen erste Hilfe bei schweren Kieferschädelverletzungen. Die meisten Knochenverletzungen verursachen die Verkehrsunfälle. Infolge der Wirkung der auftretenden starken Kräfte, erfolgen schwere Knochenbrüche. Der praktizierende Zahnarzt leistet am Ort des Unfalles, oder in einem Krankenhaus, wo es keine kieferchirurgische Abteilung gibt, oft erste Hilfe. Autor beschreibt die allernötigsten lebensrettenden Funktionen des Arztes, besonders die Bekämpfung der Atembesehwerden und des Schockzustandes, ferner die Erkennung der einen sofortigen Eingriff erfordernden Schädelhöhlenverletzungen. Fogorvosi Szemle. 63. 170—173. 1970. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájáról (igazgató: Adler Péter dr. egy. tanár) Örökletesnek látszó hypocalcificatiós zománc-anomalia írta : BENCZE JOLÁN dr. 1945-ben Weinmann és munkatársai vizsgálták és írták le a zománcfejlődés mechanizmusát. Szerintük annak két fázisa van, úgymint a matrixképződés és a mineralisatio. Mindkét folyamatot zavarhatják exogen és endogen kórokok, így különböző kóros zománcformák jöhetnek létre. Az utóbbi időben egyre többen génkárosodással magyarázzák a zománcfejlődési rendellenességek kialakulását, pl. Erpenstein és Wannenmacher, Scherret, Issei, és Schnell. Az említett szerzők olyan zománchibákról számoltak be, amelyek egy család több tagján, esetleg több generáció egyedein fordulnak elő. Jelen munkánkban egy család két tagján előforduló zománcelváltozásról számolunk be. 1969 májusában jelentkezett klinikánkon G. J.-né 40 éves nőbeteg. A felső frontfogain és a bal felső első nagyőrlőjén, (tehát minden ép felső fogán) diszkrét, de kifejezett elváltozást találtunk, amely legkifejezettebben a metszőkön manifesztálódott. A fog éli részén félhold alakú, felfelé konvex, transzparens folt volt (lásd az 1. képen). A rágóélhez közel keskeny csíkban hiányzott a zománc, itt a dentin sárga színe előtűnt. A leírt jelenség abrasióhoz hasonlított, amit azonban a fogsor záródása kizár. A felső metszők palatinális oldala, ahova a beteg hara7. ábra. Fénykép a frontfogakról. A felső fogakon félhold alakú folt látható. A metszők sarki részén a zománc ép. Harapás normális ( Angle I.)
