Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
166 ORSÓS SÁNDOR DR. Fogorvosi Szemle 63. 166—170. 1970. Közlemény a Központi Stomatologiai Intézetből (igazgató : Orsós Sándor dr.) A fogorvosi elsősegély kérdései súlyosabb arckoponya-sérülés esetén írta : ORSÓS SÁNDOR dr. A szájsebészeti traumatológiával foglalkozó szakirodalmi adatokból kiderül, hogy az arckoponya-törések egyre gyakrabban fordulnak elő és a sérülések komplikáltabbak (Gischler, Müller, Reichenbach, Schuhardt, Szabó Cs., Velgos). A sérülések előidéző okait tekintve változás tapasztalható; amíg a 20-as, 30-as években a törések főleg verekedésből, üzemi és mezőgazdasági balesetekből adódtak, addig a legutóbbi időben jóformán a legtöbb arccsontsérülés közlekedési baleset következtében jön létre. E balesetek súlyos sérüléseket okoznak, mert a járművek sebessége nagy. Amíg régebben verekedéskor, lórugásnál, valamely tárgy (gerenda) arcba csapódásakor a fej és az egész test az ütés hatására elmozdult, mintegy csökkentve a behatás helyén az ütés erejét, addig közlekedési baleseteknél a fej tehetetlensége következtében a testtel együtt „felcsapódik” és az ütés ereje még fokozódik. Az így fellépő nagy erők hatására súlyosabb sérülések keletkeznek az arc lágyrészein, az arckoponya és agykoponya csontjain és egyre gyakrabban találkozunk a központi idegrendszer sérülésével. A közlekedési baleseteknél a test többi részével szemben a fej sérülési aránya igen magas. Gögler a heidelbergi baleseti klinika adatait értékelve azt látta, hogy 100 közlekedésben sérültből 71, míg egyéb balesetekkor csak 33 fejsérülés fordult elő. Megállapítja, hogy a közlekedési balesetek következtében meghaltak 70,3%-a fejsérülése miatt halt meg. A motorkerékpárral halálos balesetet szenvedettek 93,7%-a szintén fejsérülés következtében vesztette életét. Braunstein Észak-Amerikában 1000 autóbaleset sérültjeinek adatait értékelve megállapítja, hogy 72,3%-uk szenvedett fejsérülést és ezek 7,2%-ánál következett be egy vagy több arccsont törése. A súlyos arc- és állcsontsérültek első ellátása számos speciális kérdést vet fel a baleset helyszínén, a szállításkor és az ellátó intézménybe való megérkezéskor. A gyakorló fogorvos is egyre gyakrabban kerül abba a helyzetbe, hogy ilyen sérült első ellátásában, észlelésében részt vesz, tanácsát, véleményét kérik ezen a területen kevésbé jártas általános- vagy balesetsebészek. A baleset helyszínén legfontosabb feladatunk a beteg életének megmentése. A beteg sorsa az őt először észlelő orvos kezében van és ezért ennek a felelőssége a legnagyobb. A legfontosabb tennivalók: 1. a légutak szabadságának biztosítása; 2. a vérzések csillapítása; 3. a shockos állapot felismerése és leküzdése. Ezen szempontok után mérlegelni kell a beteg szállíthatóságát. A súlyos arc- és állcsontsérültek nem a helyi szövetroncsolás, lágyrész- és csontsérülés miatt vannak akut életveszélyben, hanem — közvetett baleseti következményként — perifériás vagy központi légzészavar miatt (Stellmach). A perifériás légzészavarra jellemző, az erőlködő légzőmozgás, a motoros nyugtalanság és a cyanosis (Sáfár). A légutak szabadságának biztosítása spontán légzés esetén a felső légutak és a száj toilette-jéből áll. Meggyőződünk arról, hogy a szájban, garatban nincs-e vér, véralvadék, hányadék, besodródott idegentest, homok, föld, esetleg törött fog vagy fogpótlás. Ezeket a légzést akadályozó anyagokat ujjainkkal vagy törlővel eltávolítjuk. A beteget oldalt fektetjük, hogy újabb vérzés vagy há-
