Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
150 KOVÁCS D. GÉZA DR—GYIMESI JÁNOS DR. Progenia esetében az őrlőfogak articulatiós felszíne lingualisan dőlt. A különböző anyagú antagonista őrlőfog inclinatiós értékeinek összehasonlításából kitűnik, hogy az articulatiós felszínek a porcelán-akrilát érintkezésekor illenek egymáshoz legpontosabban, eltérés csak ±0,1°. Ez arra mutat, hogy a különböző keménységű anyagokból készített őrlőfogak articulatiós felszínei, az egyéni rágópályák, a gyakorlati kívánságoknak megfelelően pontosan illeszkednek egymáshoz (Molnár—Kovács). A 2. táblázat a viselési idő és az akrilát őrlőfogak articulatiós felszíneinek dőlésviszonyát mutatja. Megállapítható, hogy a viselési idővel nem arányosan alakul ki az articulatiós felszínek dőlése, térbeli elhelyezkedése (2. táblázat). Az 1 — 7 éves protézisek viselési idejét 3 szakaszra osztottuk. Az adatok arra mutatnak, hogy az I. és II. szakaszban a praemolarisok articulatiós felszínének alakulása lényegesen nagyobb, mint a molaris fogaké. A III. szakaszra viszont a molaris fogak articulatiós felszínének fokozott változása jellemző. Eredményeink részben megerősítik Beall, Langer, Lutz, Plischka és Taege vizsgálatait, mely szerint az akrilát őrlőfogak kopásakor az occlusiós felszínek anatómiai részletei eltűnnek, a felszínek mintegy egészben megnagyobbodnak. Az articulatiós felszín dőlését azonban nem vizsgálták. Az utóbbi évtizedekben az akrilát fogak használata igen elterjedt. Magyarországon protézisekben csaknem mindig ezt alkalmazzuk. Méréseinket ezért főként e fogak viselkedésének megismerésére végeztük. Vizsgálatainkban nem vehettük figyelembe az occlusiós felszín eredeti alakját, s így adataink ilyen vonatkozásban, vagyis a kopás nagyságáról nem tájékoztatnak. Az articulatiós felszíni zónák dőlésének eredményei azonban elméleti szempontból is fontos következtetésekre adnak alkalmat. Ezek a felszínek függetlenül az eredeti alakjuktól, olyan arányban és irányba kopnak, hogy alakjuk 40—50 éves korú abradált természetes fogazatéhoz hasonló, és az Ackermann által ,,helikoidalis”-nak nevezett felszíni alakzatu lesz. A homogén akrilátfog kopásának alakja eltér a természetes fogak abrasiós alakjától (Molnár, Schranz—Huszár), mert szélei az esetek többségében lekerekítettek, a természetes fog zománca viszont éles szélt biztosít. Az akrilátakrilát őrlőfogak találkozásakor a kialakult articulatiós felszínek dőlésfoka viszonylag állandó (a kopással a harapási magasság azonban csökken). A vizsgálataink eredményei abban a kérdésben, hogy az articulatiós mozgások módját (Kemény) vajon fejecspálya vagy a fogak rágófelszíneinek alaki adottságai irányítják, inkább a fogvezetés elsődleges szerepére utalnak. Vizsgálatainkban vegyesen szerepelnek a különböző rágási típusúak, nem vehettük figyelembe a táplálék halmazállapotának hatását sem, csak a viselési időt (2. táblázat). Eredményeink arra mutatnak, hogy a felszínek kialakulásában a harapási formának, az akrilátfog anyagi minőségének és a viselési időnek van döntő hatása. Összefoglalás A protézis őrlőfogainak kopásával articulatiós felszínek alakulnak ki. A szerzők adatokat közölnek az articulatiós felszínek dőléséről (inclinatiójáról). IRODALOM: 1. Ackermann, F.: Une nouvelle théorie à la base du complexe occlusio-articulaire. Schweiz. Mschr. Zahnheilk., 51, 892, 1941. — 2. Beall, J. R. : Wear of acrylic resin teeth. J. Amer. Dent. Ass., 30, 252, 1943. — 3. Kemény I. : A foghiányok klinikuma és a lemezes fogpótlás. Medicina. Budapest, 1959, 54. old. — 4. Langer, H. : Das Kauflächenbild von lang getragenen Totalersatz. Zahnärztl. Prax., 19, 225, 1968. — 5. Lutz, W. R. : Beitrag zur okklusalen Stabilisierung künstlicher Zahnreihen. Zahnärztl. Prax., 19, 247, 1968. — 6. Molnár L. : Änderungen der Okklusion bei bejahrten Menschen. Dtsch. Stomat., 15, 35, 1965. — 7. Molnár L. — Kovács
