Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
FOGÁSZATI EGÉSZSÉGÜGY 139 keretén is. A jövőben több odaadással kell foglalkozzunk szakmánk említett problémáival, mert az általános orvostudomány egészségügyi szervezése már nem öleli fel a stomatologia jellegéből fakadó speciális kérdéseket. LU. O p in o m: Bonpocu 3y6oepmeőHoü zuzuenu (Ha ocHOBaHHH MaTepuajiOB jiohroh- CKOro Kypca, opraHH30BaHHoro BceMiipHOÜ opraHH3aiuieü 3jjpaB00xpaHeHHH). Dr. Orsós, S.: Probleme des dentalen Gesundheitswesens (auf Grund eines Lehrkurses der WHO in London) F ogorvosi Szemle 63. 139—140. 1970. Általános orvosi ismeretek jelentősége a fogorvosképzésben* Irta: SUGÁR LÁSZI.Ő dr. A British Society of Periodontology 1969. október 20—22-én a parodontológia európai oktatói számára Londonban konferenciát rendezett. A konferencia kizárólag a parodontológia oktatásának kérdésével foglalkozott. Tárgyalásra került a tárgy tematikája, az oktatás módszertana, az oktatásra rendelkezésre álló óraszám célszerű elosztása, éspedig, hogy a tárgy oktatása egy félév alatt nagyobb óraszámmal történjék-e, ahogy az angolok mondják ,,block system” szerint, vagy kisebb óraszámban, de több féléven át. Tapasztalat szerint ez utóbbi bizonyiü eredményesebbnek. Részletes tárgyalásra került a parodontológia kapcsolódása az elméleti és klinikai tárgyakhoz, azaz a parodontológia oktatása melyik félévben, milyen tárgyak oktatása után kerüljön sorra. Több előadás foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a parodontológia ismeretanyagából mi kerüljön a fogorvosképzés tematikájába és mely részek tartozzanak a továbbképzés, a postgraduate education, ill. a parodontológus szakorvosképzés keretébe. A parodontológia, miként Naujoks a WHO-nak a fogászat oktatásával foglalkozó 1968. évi koppenhágai konferenciáján megállapította, szoros összefüggésben van az összes fogászati tárggyal, de számos általános orvosi tárggyal is. Ez úgy értendő, hogy a parodontium és a vele elég szorosan kapcsoló szájnyálkahártya betegségeinek oktatásához ezen tárgyak ismerete szükséges. A parodontológia és a szájbetegségek oktatása az anatómiai, élettani, biokémiai, kórélettani, mikrobiológiai alapismereteken kívül belgyógyászati, gyermekgyógyászati, bőrgyógyászati ismeretekre épül. A gyógyításban pedig a gyógyszeres kezeléseken kívül sebészeti, protetikai és orthodontiai kezelések is alkalmazásra kerülnek. Ezeket tehát a hallgatónak a parodontológia oktatásakor már részben ismernie kell. Különösen fontos az articulatió-tan, a gnathologia alapos ismerete. Egyes országokban, így a skandináv államokban a harapás-elemzést (occlusal analysis), mint a protetika és a parodontológia alaptárgyát, azanatómia és élettan oktatásával párhuzamosan, külön tárgyként oktatják. A fogászati tárgyak közül elsősorban a szájsebészethez, valamint a parodontium és a szájbetegségek gyógyításához szükséges az általános orvosi tárgyak ismerete. E tárgyak oktatása folyamán nyílik alkalom arra, hogy a hallgató ne csak a fogazatot tekintő, ún. dentális szemléletet kapjon, hanem az egész szervezet állapotát figyelembe vevő biológiai, orvosi szemléletet nyerjen. A parodontium és a száj betegségeinek oktatása lehetővé teszi a fogorvosi és az általános orvosi ismeretek összekapcsolását, szintézisét. * Elhangzott a budapesti Fogászati és Szájsebészeti Klinikán a MFE 1970. január 30-án tartott tudományos ülésén.
