Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
„SILODENT” 7 Fogorvosi Szemle, LXIII., 7—11. 1970. A Magyar Tudományos Akadémia Szervetlen Kémiai Kutató Csoportja (vezető : Lengyel Béla dr. akadémikus) és a Központi Stomatologiai Intézet (igazgató főorvos : Orsós Sándor dr.) közleménye Vizsgálatok a „Silodent” magyar gyártmányú szilikongumi lenyomatanyaggal* írta: GÖMÖRY PÁL és PÁZMÁNYI GYÖRGY dr. A „szilikon” elnevezés viszonylag új, s az utóbbi húsz év során egyre sokoldalúbban hasznosított vegyületcsaládot takar. A szilikonok kémiai felépítésének jellegzetessége az ismétlődő szilícium-oxigén kötésekből felépülő egyenes vagy elágazó lánc, amelyhez egyszerű szerves gyökök, a leggyakrabban metilgyökök kapcsolódnak. A szilikon-olajok rövidebb-hosszabb lineáris láncmolekulák, amelyek konzisztenciáját, viszkozitását a molekulák hossza szabja meg. A szilikon-olajokat megfelelő töltőanyagokkal összedolgozva nyerik a szilikon-zsírokat. A szilikon-gumikat hosszéi láncú molekulákból készítik, amelyek között keresztkötéseket létesítve megszüntethető a láncok egymás melletti elcsúszása és ezáltal gumiszerű termék keletkezik. A keresztkötések számának növelésével egyre keményebb, ridegebb anyagok jönnek létre; a kötések nagy száma jellemző a szilikon-lakkokra. A fogorvosi gyakorlatban elterjedt lenyomatanyagok közül a legkorszerűbbek a szilikongumi bázisú lenyomatanyagok. Előnyös tulajdonságaik: igen jó formahűség; szinte korlátlan ideig alaktartók; zsugorodásuk igen csekély; hőállók ; vizes oldatokban tetszőleges ideig tarthatók alakváltozás nélkül stb. Mindezen előnyös tulajdonságaik ellenére a szilikongumi lenyomatanyagok hazai elterjedését hátráltatta az ismert legjobb, meglehetősen drága, külföldi gyártmányok (Lastic 55, Silone, Permaflexil stb.) korlátozott tárolhatósága. A tárolhatóság problémáját magyar szabadalom oldotta meg. Mintegy tíz évvel ezelőtt kezdett a kérdéssel foglalkozni egy hazai kutatócsoport: Gebhardt, Gömöry, Lengyel és Pázmányi ; eljárásukat 1961-ben szabadalmaztatták. E szabadalom alapján állítja elő a Silodent elnevezésű szilikon-gumi lenyomatanyagot a Ferrokémia KTSz. A Silodent alapanyaga nagy molekulasúlyú, lineáris metilszilikon-olaj, amelynek láncmulekuláit Si—OH végcsoportok zárják le (1. ábra). ch3 ch3 ch3 ch3 I l II HO-Si-O-Si-O- ... -Si-O-Si-OH I l I I ch3 ch3 ch3 ch3 1. ábra Ezt a szilikon-olajat gondosan megválasztott töltőanyagokkal összekeverve nyerik a sűrű mézre emlékeztető konzisztenciájú Silodent-pasztát. A katalizátor-folyadék (tulajdonképpen vulkanizálószer) olyan tetrafunkciós szilíciumorganikus vegyület, amely reakcióba lép a láncmolekulák Si—OH végcsoportjaival (2. ábra). Ez a térhálósodási folyamat néhány perc alatt lejátszódik. Az R-csoport szerves gyököt jelöl és, amint a 2. ábrán látható, a vulkanizálódás során alkohol jellegű vegyület válik szabaddá. Ennek a mennyisége azonban olyan kevés, hogy a lenyomat felületén gyakorlatilag nem mutatható ki. * Az. 1969. évi pécsi Arkövy Vándorgyűlésen elhangzott előadás nyomán.
