Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
132 TÓTH KÁROLY DR. aspiransképzés fő célja — amellett, hogy a munka valami újat is hozzon — a tudományos gondolkodásra való nevelés, aminek a legjobb bizonyítéka a nagyon erős önkontroll és kifejlődött kritikai érzék. A tudományos munka ma nem elsősorban intuició, hit vagy ösztön kérdése, hanem a nagyon rideg tényekben való gondolkodás, lankadatlan szorgalom és értelmi képesség ötvözete. 7. Épületekkel való ellátottságunk is teljesen korszerűtlen. Magyarországon a budapesti Mária utcai Klinika 1909-ben történt megnyitása óta nem építettek fogászati oktatás céljait szolgáló épületet. Pesten lakóépületet alakítottak át, Pécsett a Stomatologiai Klinika a Szövettani Intézetben nyert elhelyezést, Debrecenben a Szemészeti Klinikán, Szegeden egy átalakított szanatórium és egy lakóépület ad otthont a Klinikának. Nedelko Dömét 1844-ben nevezték ki a pesti egyetemre nyilvános rendkívüli tanárrá, fizetés nélkül. Árkövynek 1880. március 1-én sikerült megnyitnia magánpénzből fenntartott gyógyintézetét, ahol a következő évtől már az egyetemi oktatást és szakképzést szolgálta. Az ő küzdelmes munkásságának eredménye a Mária utcai Klinika felépítése. Közel másfél évszázad alatt csak ennyit sikerült elérni. Nem hiszem, hogy közel 150 év alatt — mely idő felér a török hódoltság időtartamával — csak az anyagiak gátolták volna a fejlődést. Hűen tükröződik ebben az a szemlélet is, amellyel nálunk a fogászatot mint szakmát kezelték. Pest után Debrecenben és Szegeden építettek az elmúlt évtizedekben, és most legújabban Pécsett építenek klinikákat. Vajon véletlen-e, hogy a fogászati oktatásra csak toldozásfoltozás formájában gondolnak. Nem lehet mindent csak a szakemberek megértésétől és áldozatvállalásától várni. Szükség van felső, irányító koncepcióra, nagyobb anyagi áldozatok meghozatalása is. 8. Fogászati fogyóanyag, a fogpótlás céljait szolgáló ötvözetek, kis- és nagyműszer-ellátottságunk az utóbbi években sokat javult, de itt is még nagyon sok a kívánnivaló. Mindez gátja a minőségi munka oktatásának és természetesen akadálya a minőségi betegellátásnak is. Anyagellátottságunk hiányossága oda vezetett, hogy ma sem szakorvosaink, sem a betegek nem igényesek ; erre neveltük őket. Nem lehetnek igényesek, mert a minőségi igényeket kielégíteni nem tudjuk. A bevezetésben és a címben is említettem, hogy csak néhány, általam aktuálisnak és igen fontosnak tartott kérdést kívántam felvetni. Ügy hiszem, hogy az elmondottak elsősorban nem is szakmánk, hanem közegészségügyünk, szocialista betegellátásunk színvonalát hivatottak emelni, kulturáltabbá tenni. Az oktatás nem öncélú, nem önmagáért van, hanem eszköz az egészségpolitikai elképzelések megvalósításában. Ha oktatásunk színvonala nem megfelelő, mert a feltételek ehhez nem kedvezőek, akkor nem várható az ország egészségügyi kultúrájának színvonal-emelkedése sem. A fejlődés törvényszerűen nem lehet egyenletes, még nálunk gazdagabb országokban sem. A fogászat azonban, amióta Magyarországon művelik, mindig az árnyékos oldalon volt. Időszerű tehát az is, hogy végre közegészségügyi súlyának megfelelő helyet kapjon hazánk egészségpolitikájában is. Ennek most érkezett el az ideje, amikor rendszerünk egyetlen célkitűzése a nép érdekének szolgálata. Ha a helyzeten nem segítünk, ez hova tovább oda vezethet, hogy a leglelkesebbek és legönzetlenebbek is elfásulnak, és tudomásul veszik a kérlelhetetlen tényt, áthárítva a felelősséget az illetékesekre. K. T ot: Heicomopue aicrnyanbnue npoőAeMbi 3y6oepme6HOZo oGynenua. Dr. Tóth, K.: Aktuelle Fragen der Zahnärzetbildung
