Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
SZŰKSZÁJÚSÁG 119 az ajakpír és a szájnyálkahártya határán elhelyezkedő megfeszülő heges nyálkahártyagyűrű körül (1. ábra). A nyelv apexe felfelé-visszafelé fordulva kb. 1 cm hosszúságban besüllyedt a nyelvhátba. A frenulum linguae kissé megrövidült. A kemény szájpadon mediansagittalis árok látható, legmélyebb pontja vonalszerűén elkeskenyedik. Az orrüreggel nem kommunikál. Két oldalán a palatum lateralis részei erősen bedomborodnak, az egésznek háztetőszerű jelleget adva. A bedomborodó részek nyálkahártyája alatt vastag submucosa tapintható. A felső állcsont-ív az alsóhoz képest sokkal keskenyebb, elöl csaknem szögletszerűen megtörik. Fogatlan gerincek. A felső állcsontgerinc vaskos, jól megtartott, az alsó átlagos magasságú. A lágyszájpad mozgékony, meredeken lefelé tartó. Az uvula igen nagy, bő izomzatú, erősen mozgékony. A garat szűk. A tonsillák kicsik, az erősen beboltosuló redők között nehezen találhatók meg. Áthajlások szabadok. A száj képleteken fejlődési hibára utaló jel nincs, erre anamnesztikus adat sem utal. Esetünkben a szűkszájúság oka tehát a gyermekkorban elszenvedett lúgmarásos sérülés, valamint a 24 éves korban bekövetkezett arteficialis ártalom volt. A szájrés szűkülete körkörös. A műtéti megoldás nem volt célszerű: egyrészt a beteg kora miatt, másrészt, a microstomia táplálkozási zavart nem okozott, és a protézist az alábbi módszer szerint így is el tudtuk készíteni. A protézis tervezésének megkönnyítése érdekében Huszár bevezette a tágulékonysági index fogalmát. Mérései alapján az átlagos tágulékonysági index legnagyobb a 20. és 40. életévek között (1,84), és nőknél nagyobb, mint férfiaknál (1,92, ill. 1,75). Szirmálc a minimális vertikális dimenzióval határozta meg a protheticai szájtágulékonyságot, és ezzel megteremtette a lehetőséget a fogsor pontos megtervezéséhez. Betegünknél a fenti adatok a következők: Szájzugok távolsága nyugalomban 43 mm (65—87 éves férfiaknál Huszár szerint: átlag 50,5 mm). Szájzugok távolsága szétfeszített állapotban 59 mm (65—87 éves férfiaknál Huszár szerint: átlag 91,9 mm). Tágulékonysági index (59/43 mm) 1,37 (65—87 éves férfiaknál Huszár szerint: átlag 1,70). Minimális vertikális dimenzió: 17 mm. Protheticai szájtágulékonyság (54/43 mm): 1, 25. A teljes protézis készítésénél az első nehézség a lenyomatvételkor jelentkezik. Ezért Huszár egyik eljárásánál anatómiai lenyomatot nem is vett, hanem a két részből álló Bayer-féle áttetsző műanyag bázislemezből kialakított, előzőleg fém lenyomatkanálhoz adaptált egyéni kanalat közvetlenül a szájban alakította ki. Egyrészes anatómiai lenyomatvételi eljárások: A lenyomat vételhez Kertész kisebb szűkületnél gumikanalat használt. Major cinből készült hajlítható kanalat javasolt. Mannhardt ollószerűen összecsukható, állítható kanállal vette a lenyomatot. Az említett szerzők lenyomatanyagul általában gipszet használtak. 7. ábra. A szájnyílás és a kemény szájpad 2. ábra. A kész felső protézis
