Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

ÚJRAÉLESZTÉS

111

a klinikai gyakorlatban. Medicina, Budapest, 1967. — Kesztyűs L., Sós J. : A kórélettan tankönyve. Medicina, Budapest, 1966. — Littmann I.: Sebészet. Medicina, Budapest, 1968. —• Mörl F.: Lehrbuch der Unfallchirurgie. Volk und Gesundheit, Berlin 1964. — Nyegovszkij, V. A. : Ozsivljenyie organizma. Medgiz, Moszkva, 1960. — Nyegovszkij, V. A. : Szugyebnaja medicina i reanimatologia. Kazany, 89. 1969. — Schilli, W.—Schotter, K. L. : Besonderheiten der Anaesthesie in der Kiefer chirurgie. Anesth. Probleme, Springer, Berlin—New-York, 1966. — Székely O., Heid ,7. ; Orv. Hetik 103. 6. 1962.

B. n e T e p : OcnoeHue eonpocu pecmuMaquii.

B coctohhhh KJiHHHHecKOÜ CMepTH MeponpHHTHfl, HanpaBjieHHbie Ha BoccTaHOBjieHHe >KH3HeHHbix (|)yHKi;H, eine MoryT 6wTb ycneiHHbiMH. HameM pejibio hbjihctch BoccTaHOB- jieHHe KpoBOOŐpainenHH h auxamiH b npegejiax uerapex mhhyt. B xoge BOCCTaHOBJieHHH KpOBOOßpaineHHH Hy>KH0 epOHHO BbIHCHHTb npHMHHH OCTpOÍÍ KapflHaJIbHOH KaTaCTpOljlbl ho h ao Tex nop HywHO bccm.h HMeioinHMHCH b pacnopH»ceHHH cpeaCTBaMH no3a6oTHTbCH 06 oßecneneHHH TKaHeü KncaopoaoM. ffjiH stoh uejiH npn 0Ka3aHHH nepBoii noMOipn mm Bpe- MeHHO npnSeraeM k HapyxcHOMy Maccaaty cepaua h k BgyBaHHio B03ayxa H30 pTa b pot. B caynae HeoßxoaHMOCTH Hy>KHO HeMe/yieHO npiiHHTfo Mepbi k TOMy, htoSm npoaojiHOTb peaHHMaHHK) b cTapHOHape.

Dr. Péter, V. : Die Grundfragen der Reanimation.

Im Zustand des klinischen Todes kann die Herstellung der Lebenstätigkeit erfolgreich ausgeführt werden. Unser Zweck ist binnen 4 Minuten den Kreislauf und das Atmen in Bewegung zu bringen. Im Laufe der Resuscitation soll die Ursache der akuten kardialen Katastrophe geklärt werden, doch bis dahin müssen wir mit allen zur Verfügung stehenden Mitteln für die Oxygenversorgung der Gewebe Sorge tragen. Bei der ersten Hilfe wird im Interesse des Zweckes zuerst die Mund zu Mund Beatmung angewendet, doch wenn nötig, werden für die weitere Reanimation unverzüglich Vorkehrungen getroffen.

Fogorvosi Szemle 63. Ill—114. 1970.

Közlemény a Thallwitzi Helyreállító és Plasztikai Arc- és Állcsontsebészeti Klinikáról (igazgató: Prof. Bethmann Wolfgang dr. egyetemi tanár), valamint a Miskolci Szentpéteri kapui Kórház Szájsebészeti Osztályáról (főorvos : Ivánkievicz Dénes dr.)

Autogen bordaporc alkalmazása orrkorrekciónál

írta: IVÁNKIEVICZ DÉNES dr. és IÜHIEÏ GOTTFRIED dr.

A háborús sérülés, büntetés vagy betegség miatt sérült orrok helyreállítása céljából végzett szabad transzplantációs kísérletekről a legrégibb írásos följegyzésünk a XV. századból való. A deformáltan fejlődött orrok (pl. ajak-állcsontszájpadhasadék miatt) korrekciójára szolgáló szabad átültetésekre csak a jóval későbbi évszázadokban került sor, és lényegesen kisebb sikerrel, mint a fenti defektusok eseteiben. 1900-ban Mangoldt alkalmazott először nyeregorr korrekciójára bordaporcot. Az ezt követő időben az autogen bordaporc orrkorrekciós alkalmazásáról nagyon kevés említés történik az irodalomban. A 30-as években azonban a francia irodalomban már sok adatot találunk (Peri és társai) az autogen bordaporc orrkorrekciónál való alkalmazásáról.

Az alloplasztika bizonytalanságai miatt az autotransplantatumot előnyben részesítjük. Műanyagot csak kivételesen helytartóként alkalmazunk, és igyekszünk azt minél hamarább autotransplantatummal pótolni. Homoio és heteroplasztikus csontokat orrkorrekcióra alkalmazni nem ajánlatos, mert azok resorbeálódnak. A homoio- és heteroplasztikus porcról a vélemények nagyon eltérőek, ezért alkalmazásuk esetén legtöbbször egy kicsit többet implantálnak a porcból, számolva annak valamelyes resorbtiójával.