Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
GLYCOCORTICOIDOK 83 kezelésben részesültek, megvizsgáltuk a parodontium állapotát a kezelés előtt és után. Egy esetben sem tudtuk a parodontosis jelét megállapítani, bár a betegség a betegek többségénél 5 évnél hosszabb ideje állott fenn. E vizsgálatok ismételten megerősítették azt, hogy a párod, inflamm. profunda kialakulásában sem az osteoporosis, sem a fehérje-dystrophiák nem lehetnek a vezető tényezők, továbbá azt is, hogy a parodontium ezen megbetegedései esetében a glycocorticoidok alkalmazása nem ellenjavallt és a komplex therapiában eredményesen alkalmazható. Kochakian bizonyította be 1935-ben a férfi nemi hormon, a testosteron serkentő hatását a fehérjeszintézisben. Későbbi vizsgálatok szerint a testosteron nem csupán a fehérjeszintézist stimulálja, hanem myotrop hatású is, támogatja a csontnövekedést, miközben hátráltatja a N, a P és a Ca kiválasztását a szervezetből. 50 nőbetegen végeztünk megfigyeléseket, akik hyperandrogenia ovarialis-ban, Stein—Leventhal-syndromában szenvedtek hirsutismussal vagy anélkül. Ezen esetekben valamennyi betegnél egészséges parodontiumot találtunk ép ínnyel és alveolaris csonttal. Ismeretes, hogy a testosteron alkalmazásával szemben a kifejezett virilizáló hatás miatt az indicatio korlátozott. Herschberger 1953-ban hívta fel a figyelmet a testosteron tiszta szintetikus származékaira, melyek anabolikus hatásuk mellett csak igen csekély virilizáló hatással bírnak. E származékok az ún. anabolikus steroidok, a steranabolikumok. A testosteron származékok közül legismertebbek és hatástanilag legjobban tisztázottak: a Diánából (Metaandrostenolon), Deka-Durabolin (Nandrolondekanoat), Turinabol (Chlortestosteron-acetat) és mások. Az anabolikus steroidok hatását egyebek mellett a fehérje-dystrophiák, osteoporosis kezelésében is felhasználják. Megfigyelésünk szerint a Deka-Durabolin vagy a Turinabol adásával a törött állcsont csontosodása, a törés gyógyulásának időtartama mintegy 20%-kal megrövidül. Olyan állcsontoknál, melyeket a sugárártalom tanulmányozására állatkísérletben gammasugárzásnak tettek ki, ugyancsak azt tapasztalták, hogy az anabolikus steroidok bizonyos fokú védelmet nyújtottak az intercellularis állomány depolymerisatiójával szemben. Mivel a párád, inflamm. profundánál a gyulladásos folyamat mellett az alveolaris csontban dystrophiák is észlelhetők, azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy állatkísérletek útján tisztázzuk, milyen mértékben képesek a steroidok, védelmet nyújtani a dystrophiás és osteoporotikus folyamatokkal szemben, összehasonlító histo-pathologiai vizsgálatok céljából két kísérletsorozatot állítottunk be házinyulakból; az egyik csoport 1 hónapon keresztül naponta hydrocortisont, a másik hydrocortisont és Deka-Durabolint kapott. A szövettani vizsgálat az első csoport tagjainál kifejezett osteoporosist mutatott ki, ezzel szemben a másodiknál nem volt észlelhető a készítményeken osteoporosis. E tények arra késztettek bennünket, hogy mind a párod, inflamm. profunda, mind a parodontosis idiopath. interna komplex gyógyításában a glycocorticoidokat az anabolikus steroidokkal együtt alkalmazzuk. Mindkét kórformánál a lokális kezelés mellett 10—15 napon át antibioticumokat (Tetracyclin, Rovamycin, Spiramycin) és napi 0,5 mg Prednisolont, Deka-Metazont adagoltunk. Már az első napokban 1 ml Deka-Durabolint adtunk intramuscularisan, vagy 15 mg Turinabolt tablettában. Az ilyen módon eszközölt komplex gyógyítással értük el a leggyorsabb és legtartósabb eredményeket, kisszámú recidiva kivételével. Rövid időn belül megszűnt a váladékképződés, az ínyvérzés, megszűnt az ínyduzzanat és a fogak megszilárdultak.
