Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
66 TÓTH DR.—SÁRKÁNY DR. térünk az angulus-táji műtéti területre. A condylussal összefüggő kisebb törtvég ilyenkor könnyen mozgatható. Ezt ráfektetjük a nagyobb distalis törtvég külső oldalára, majd átfúrás után drótvarrattal rögzítjük. A drótvarrat behelyezésének több módja lehetséges, amelyek közül azt választjuk, amelyik az adott esetben legalkalmasabbnak látszik. Lehet mindkét törtvéget transossealisan vagy transcorticalisan átfúrni, lehet a distalis törtvégeket átfúrva, a proximalis törtvéget circumferentialisan rögzíteni. A jobb csontosodás biztosítására a distalis törtvég külső corticalisát gömbfúróval a proximalis törtvég alatt több he-2. ábra 3. ábra lyen átfúrhatjuk (1. ábra). Eddig 8 esetben alkalmaztuk ezt az eljárást. Legrégibb esetünk közleményünk megírásakor másféléves. Az eljárás egyedüli hátránya Kostecka, Reiter és Spilka, valamint Skaloud módszerével szemben az, hogy bőrmetszésből végezhető el, de a megfelelő helyen elhelyezett metszés hege néhány hónap múlva már alig látható. Előnye igen sok. Amint már említettük egyéb harapási rendellenességek javítására is alkalmas. A mandibulaszöglet körvonalai is megjavulnak. Nem kell értékes fogat feláldozni, mint a vízszintes részen végzett műtétnél, tehát több moláris fogpár jut artikulációba. A n. alveolaris inf. sérülése elkerülhető, így elmarad az alsó ajak érzéskiesése. A műtét rövid ideig tart. A rögzítési idő a többi 4. ábra 5. ábra
