Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

6

TÓTH KÁROLY DR.

juthatnak a szervezetbe. Ezek a mennyiségek a szervezetre veszélytelenek, és ugyanakkor átlagosan kb. 50%-os fogszúvasodás-csökkenés érhető el velük. Hangsúlyozni kell, hogy ezek átlagadatok. A foltos zománc előfordulásáról beszámoló közlemények, továbbá az egészségügyi szűrővizsgálatok szerint testsúlykg-onként 0,05 mg F sem jelent semmi veszélyt a szervezetre. Ezenkívül számítani kell még a tápanyagok útján bevitt viszonylag csekély mennyiségű fluort.

Ha tehát nem a víz a vivó'anyag, az addicionálást úgy kell kiszámítani, hogy a ténylegesen bevitt F-mennyiségek az 1. és 2. táblázatban megadott értékeknek feleljenek meg.

A foltos zománc előfordulásáról rendelkezésünkre álló adatok (5. táblázat) arra utalnak, hogy a fenti megállapítások Magyarországon is érvényesek. A tűrőképesség szempontjából érdemes megemlíteni, hogy Colorado Springs-ben, ahol a víz litere 2,6 mg fluort tartalmaz, bár nagy frequentiájú, de csak enyhe foltosodást figyeltek meg (16).

d) Kritikai megjegyzések a víz fluorozásával kapcsolatban

A sófluorozás ellenzőinek fegyvertárában különösen két visszatérő, újra és líjra hangoztatott ellenérv szerepel:

a) az újszülött és 1—3 éves kisgyermek alig fogyaszt sót, és

b) a sófogyasztásban később is rendkívül nagyok a variációk (20).

ad a) Az első érveléssel szemben jelenleg még nincs minden szempontból helytálló ellenérv, illetve bizonyíték. Nem tudom, hogy az ellenzők gondoltak-e arra, vajon egyáltalában szükséges-e az első életévben az 1. sz. táblázatban megadott optimálisnak minősített fluormennyiséget a szervezetbe bevinni. Lehet, hogy sokkal kevesebb is elegendő, de az is lehet, hogy ebben a korban egészen más mechanizmusról van szó.

Az nagyon valószínű, hogy az 1—3 életévekben a sófogyasztás nem elegendő az optimális F-beviteléhez. Többen (21), de legutóbb Mühlemann (18) mutatott rá arra, hogy a vízfluorozás tapasztalatai szerint, legalábbis a maradófogazat caries-védettségének kialakításában, ez nem is fontos. A tejfogazatra vonatkozóan a sófluorozással még nincsenek számottevő megfigyelések.

ad b) A vízfogyasztás viszonylagos állandóságáról, kevésbé variabilis voltáról alkotott felfogás eddig kellő nyomatékkai meg nem cáfolt tévhit. Erre Neumann (19) már rámutatott. A 3. és 4. táblázaton idézett közlemények ezt a tévhitet eddig nem tudták eloszlatni. Ezért a fontosabb adatokat kiemelem.

— Crosby és Shepherd szerint 3—6 éves korban a minimum télen és nyáron is lehet 0 ml, a maximum nyáron 1410 ml, télen 875 ml. 12—15 éves korban a minimum 20 ml, a maximum nyáron 3175 ml és télen 1290 ml.

—- Neumannál 6 éves kor alatt az alsó harmad átlaga 85 ml, a felsőé 618 ml. A gyermekek 29%-a vizet nem fogyasztott.

— Bonham, Gray és Luttrell mérései szerint a 6 éves gyermekek 15%-a vizet egyáltalában nem iszik. A gyermekek egyharmadánál az átlag 68 ml, egyharmadánál 158 ml és egyharmadánál 457 ml. A szórás 0—901 ml.

— Wespi közlése szerint (33) Innisfail-ban 6—8 éves gyermekek között a vízfogyasztás 111—3573 ml között változott.

— Mühlemann által kiszámított felső határértékek is nagyon változók.

— A felnőtteknél a helyzet ugyanez, nem is szólva a melegüzemi dologzókról, akiknél 600—2100 ml-es minimumokhoz 3500—7600 ml-es maximumok tartoznak (22).

— A klimatikus befolyásokat már Galagan és mtsai igazolták (10). A foltos