Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
KÖNYVISMERTETÉS 57 KÖNYVISMERTETÉS Richard. Trauner: Leitfaden der praktischen Kieferorthopädie. 290 oldal, 434 ábra, „Die Quintessenz” Berlin, 1968. Ára: DM: 68,— A bécsi fogászati iskola kiváló egyéniségei az egész világon hírnevet szereztek annak a szakmának, melynek speciális művelésére vállalkoztak. Az iskolának több olyan tagja van, helyesebben volt, akik a fogászat töb ágában jeleskedtek. Ilyen Trauner professzor is, aki jelenleg a gráci Szájsebészeti és Fogászati tanszéket tölti be. Annak idején társszerzője volt a még ma is kiválóan használható szájsebészeti tankönyvnek: a „Pichler—Trauner”-nek. Ma is kedvenc szakmája a szájsebészet, de mégsem tekinthető meglepetésnek, hogy fogszabályozási tankönyv írására határozta el magát. Egész pályafutásom alatt hangsúlyoztam és hirdettem, hogy a fogászat egésze sem olyan nagy terjedelmű szakma, hogy legalább a mindennapi gyakorlat szintjén ne érezze magát kötelezve minden fogorvos az egésznek a tudására. Természetesen ettől nagyon messze van még az, hogy több fogászati szakterületről könyvet is tudjon valaki írni. Trauner professzor arra vállalkozott, hogy szájsebész létére fogszabályozási tankönyvet írjon. Méghozzá a könyv elolvasása után határozottan meg lehet állapítani, hogy kitűnő tankönyvet. Az első fejezetben a normális fogazat igen rövid leírása után rátér az aetiologiai diagnosis tárgyalására. Majd a második fejezetben az elsővel szoros kapcsolatot tartva orvosi gondolkodás szerint írja le az anamnesis fogszabályozási vonatkozásait. A harmadik fejezet a klinikai, laboratóriumi, foto-, röntgen- és modell-vizsgálatok módszereit ismerteti. Különösen érdekes a negyedik és ötödik fejezet, mely a fogszabályozási therapia elméleti alapjaival foglalkozik, a csontátépítődéssel és az ezt megindító és fönntartó erőrendszerekkel. A kezelési módszerek közül a fix készülékeket: az ajki ívet, a belső ívet csak röviden tárgyalja és nagyobb gondot fordít a kivehető készülékek ismertetésére, különösen Schwarz szájpadlemezével és az aktivátorral foglalkozik bőven. Minden rendellenességi formára kialakított therapiás módszert közöl a kilencedik fejezetben, nagyrészt a bécsi iskola diagnosztikai felosztása alapján. Rövid fejezetet szentel a fogszabályozási készülékek elkészítésének technikájára is, és azok szájba való applikálására. Igen szellemes a sebészi fogszabályozásról szóló fejtegetése és határozott állásfoglalása is. Kiegészíti még a könyvet a fogászati rendellenességek protetikai javításáról írt fejezet és a rendellenességekkel kapcsolatos beszédhibák ismertetése. Végül — sajnálatos módon — igen röviden foglalkozik a katamnesis kérdéseivel is, és ez a fejezet csak nagy általános áttekintésben tárgyalja a kérdést. Irodalmi kútforrások és tárgyismertetés fejezi be a könyvet. A könyv rövid összefoglalása a fogszabályozás szaktudományának; ezt terjedelme is mutatja, méghozzá meglehetősen nagy betűkkel is van nyomtatva, igen nagy az ábraanyaga is. Mégis azt mondhatom, hogy minden vagy majdnem minden fogszabályozási kérdésben határozott útmutatást kap az olvasó. Talán ez a fajta könyvírás volna a módja annak, hogy a gyakorló fogorvossal megszerettesse, de legalábbis alaposan megismertesse ezt a csak hosszú időre terjedő kezeléssel és sok fáradsággal eredményt felmutató szakmát. Az ábraanyag mintaszerű, a könyv kiállítása egyébként is minden szempontból kielégíti a legmagasabb igényt is. Minden fogorvos könyvtárában hasznos volna ezt a könyvet látni. A kiadó ,,Quintessenz”-et a legnagyobb elismerés illeti áldozatkészségéért, mellyel a könyv megjelenését ilyen szép kiállításban lehetővé tette. Prof. Varga. István dr. L’Orthodontic Fran^alse. (Francia orthodontia) 37. kötet, 1967., 688 old. Az 588 oldalas kötet tartalmazza a Francia Fogszabályozók Egyesületének 1967. május 1—3 között Baden-Badenben lezajlott kongresszusának, valamint az 1967. november 11-én Párizsban megtartott évi konferenciájának összes előadásait és demonstrációit. Baden-Badenben egy főreferátum, 24 előadás és 7 demonstráció, Párizsban egy főreferátum, 4 előadás és 20 demonstráció szerepelt. Bevezetőben Korkhaus az állcsontortopédia jelenlegi helyzetét ismertette. A kongresszus főtémájáról, a fogazat gyermekkori traumás sérüléseiről Lieb tartott referátumot. A legnagyobb nehézséget az ifjúkori metszőfogsérülések okozzák. A szerző szerint csak olyan törött metszőt érdemes megtartani, amelyre még valamilyen fix pótlás elkészíthető. Eltávolított metszőfog helyét legcélszerűbb a szomszédos fogak orthodontiai összevándoroltatásával zárni. Ha ez nem lehetséges, ideiglenesen kivehető lemezes pótlással kell az elveszett fog helyét fenntartani. Theuveny autóbalesetből származó súlyosabb traumás arcsérülésekről és azok ellátásáról számolt be. Gyei a kisőrlők praeeruptiv vándorlásának 5 esetét közölte. Legérde-
