Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
42 KOMÁRI JÓZSEF DR. zelsége miatt — körülményes alkalmazása ellenére is a legjobb eredményt a subperiostalis vázzal érhetjük el. A frontfogak területén már jó eredménnyel használható az endossealis is. 2. Azzal, hogy a fentiek szerint a vázbeültetés mértékét korlátozzuk s részben endossealis allentézisekkel pótoljuk, megkíméljük a beteget a nagyobb műtéti traumától (8. ábra), s az egész beavatkozást elviselhetőbbé tesszük számára. 3. Ezen túlmenően a beavatkozásokat nem fontos egyidőben egyszerre elvégezni, hanem —: a beteg teherbíró képességétől függően — időben eloszthatjuk azokat. így pl. csak a vázbeültetés műtéti velejáróinak teljes elmúltával ültetjük be az endossealis allentéziseket. 4. A kombináció előnyös, sőt —- az anatómiai viszonyok miatt — szükségszerű lehet az implantációs megoldás egyazon csoportján belül is (LinJcow). így pl. annak ismeretében, hogy a csavarok jól terhelhetők s ellenállnak az extrakciós erőkkel szemben is, de elvékonyodott processus alveolaris esetén mégsem alkalmazhatók, a tű-implantátumokkal kombinált megoldást részesítjük előnyben (9. ábra). 5. Ritkább kombináció az, amikor ugyanazon foghiány pótlására egyidőben subperiostalis vázat és endossealis allentézist használunk (10. ábra). Ettől a kombinációtól a süllyedés mértékének csökkenthetőségét reméljük. 6. Tágabb értelemben kombinációnak tekinthető, ha pl. endossealis implantáció balsikerrel végződő esetében, vagy annak hosszabb viselését követő funkciós kimerülése után У2—1 év múlva subperiostalis implantációval próbálkozunk. Ezzel egyrészt sikeressé tehetünk egy eredménytelen próbálkozást, másrészt, különösen a második esetben, elérhetjük, hogy az endossealis, majd subperiostalis implantáció együttes időtartama meghaladja az egyfajta megoldásra remélhető időt. Ennek a kombinációnak szépséghibája, hogy fordított sorrendben alig megvalósítható feladat. Ezideig 29 esetben implantáltunk vitallium-szigonyokat, ill. tantál-tűket s 4 betegnél kellett az implantátumokat (szigonyokat is) eltávolítani. Az eredmények, ill. balsikerek okainak részletes értékelése — megítélésünk szerint —• még nem aktuális, de az eddigi tapasztalatok alapján az a meggyőződésünk, hogy az allentézisek kombinációja körültekintőbb s ugyanakkor rugalmasabb tervezést tesz lehetővé és biztosítja a megoldások bizonyos folyamatosságát is. Ezen belül a tantál-tűk együttes alkalmazása (23 esetben) az általunk szerkesztett vitallium-szigonnyal, kb. 2 éves megfigyelés alapján feljogosít annak reményére, hogy az egyes fogak pótlásában egyszerűbb módon, de ugyanolyan jó eredményt érhetünk el, mint vázbeültetéssel. 10. ábra. Hiányzó frontfog pótlása endossealis szigonnyal és az arra teleszkóposán illeszkedő subperiostalis vázzal összefoglalás Endossealis implantáció céljára a szerző egy kombinált megoldást dolgozott ki, melyben a tű-implantátumok egy szigonyszerű vitallium-öntvénnyel együttesen kerülnek alkalmazásra. Ezen túlmenően, bonyolultabb, de eredményesnek ígérkező kombináció keretén belül subperiostalis vázbeültetéssel egyidőben endossealis allentéziseket is felhasznált .
