Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
AKRILÁTMÚGYÖKÉR 35 6 hónapig lényeges eltérést nem észleltünk. Egy év után már megfigyelhető volt a fogágy klinikailag gyulladásmentesnek tűnő atrophiája. Rtg-képen az alveolus eredeti rajzolata eltűnt, az interradicularis septum felszívódott. Az alveolus mesialis falán, ahol az implantatum a rágónyomást a csontos alappal közölte, kompaktabb csontállomány képződése volt megfigyelhető. A második év végén a fogágy sorvadása tovább fokozódott. Rtg-képen a csontos alveolus oralis szájadéka tölcsérszerű tágulást és atrophiát mutatott. A mesialis falon és az alveolus alján kompakt csontállomány-képződés élesebb rajzolatot adott. Klinikailag a gingiva a műgyökér középső harmadáig lehúzódott, attól könnyen elemelhető volt. 21—38 hónap múlva két esetben a nagyfokú atrophia, két esetben akut gyulladásos tünetek miatt az implantatumot eltávolítani kényszerültünk. A természetes fogon levő horgonykoronát átvágva a híd leemelésénél az implantatumok minden esetben könnyedén eltávolíthatóak voltak. Az eltávolítást enyhe vérzés kísérte. Klinikai vizsgálattal az alveolus felületén nyálkahártyának tűnő szövetet találtunk, mely szondával áttapogatva az alveolus apicalis irányában vékonyabb és feszesebb, az orális szájadék felé vastagabb, lazább és vérbővebb volt. Két esetben az implantatum eltávolítása után szövettani vizsgálatot végeztettünk. Az alveolus oralis szájadékából excindált szövet górcső alatt vizsgálva megvastagodott, hvperplasiás réteges laphámot, parakeratotikus részeket és idült gyulladást mutatott. Az alveolus apicalis harmadából excochleatióval nyert kemény-és lágyszövetrészek nem specifikus sarjszövetképződést mutattak kereksejtes beszűrődéssel, melyek a hámrétegbe is emigráltak. Az egyik szövetrészlettel összefüggő csontszövetdarab lacunáiban a sejtek megtartottak, felszínükön pedig az osteoblastok kivehetők voltak. Megbeszélés A csontsebészetben a fémek ma nehezen állják a versenyt a műanyagokkal szemben, mert a fémimplantatum körül legtöbbször csontritkulás következik be, a műanyagok pedig contact proliferativ hatásuk folytán ai)positionalis csontképződést hoznak létre (2, 12). Az akrilát szövettenyészetben semmiféle elváltozást nem okoz (4). Állatkísérletben az alveolusba helyezett monomer sem hozott létre szövetkárosodást (11). Tehát az akrilát szövetbarátnak tekinthető, sőt elektrokémiai kedvező tulajdonsága miatt alkalmasabb implantatio céljára mint a fémek (3). Mégis saját tapasztalatunk, egybehangzóan az irodalmi adatokkal, kedvezőtlen. Ennek okát kutatva saját megfigyeléseink arra engednek következtetni, hogy elsősorban nem az implantatum anyaga, hanem alakja nem megfelelő. Az extrachált fog gyökéri és nyaki alakjának megformálása az implantatum rögzülése és rögzítése szempontjából előnyös. Előnyös lehet abból a szempontból is, hogy a rágóerő ugyanakkora csontfelületre tevődik át, mint az eredeti fog esetén. Hátrányosnak látszik, hogy a bár szövetbarát, de idegen anyag relatíve nagy felületen megbontja a szöveti egységet. Különösen vonatkoztatjuk ezt a nyaki részre, ahol a szájüregbe kilépő műgyökér organikus öszszeköttetés hiányában nagy területen mint a fertőzés kapuja szerepel. Sajnos az akrilát fizikai tulajdonságai nem teszik lehetővé a nagyfokú vázasítást és a szájba nyúló csap keresztmetszetének kisebbítését. Olyan szövetbarát műanyaggal viszont nem rendelkezünk, melynek szakítási szilárdsága megközelítené a fémeket. Így további kísérleteinket akrilát-vitallium kombinációval folytatjuk.
