Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
AZ ELFOGATLANODÁS DINAMIKÁJA 335 Ennek során az értékelés egyszerűsítésére a többnyire önkényes összevonási kísérletek a kérdés problematikáját sajnálatosan tovább bonyolították. Vizsgálati anyag és módszer A vizsgálati anyagot és módszert illetően utalunk előző közleményeinkre [14, 4]. Az extractióra érett elhalt pulpájú, mozgó fogak és fogmaradványok adatait a feldolgozás során külön is összeállítottuk. Bár a sapiensek adatait is rögzítettük, az értékelésben ezektől eltekintettünk; megítélésünk szerint ugyanis röntgenképek híján figyelembevételük még erre a fogra vonakozóan sem adhat reális eredményt és a többi, biológiailag sokkal fontosabb fog vizsgálati eredményét torzíthatja. A megvizsgált mintegy 4500 főnyi populációból e vonatkozásban csak a 16. életévüket elért „felnőtt” korosztályok adatait dolgoztuk fel 5 éves bontásban, férfiakon-nőkön kiilön-külön. Az irodalomban az extractióra érett fogakat és fogmaradványokat — mint már említettük — általában az elvesztett fogakhoz számítják. Véleményünk szerint ez az eljárás részletesebb elemzést kíván. A fog elvesztése (mortalitása) időbeni lezajlását tekintve rend kívül változó, de sok esetben igen hosszadalmas folyamat. Zománc-eariessel vagy initialis paradontopathiás jelenséggel kezdődik és a fog egészének vagy maradékának többnyire művi eltávolításával (esetleg elvesztésével) végződik; a végső stádiumot a csontos alveolus teljes sorvadása is jelezheti. A megítélés tehát széles határok között ingadozhat. A fog elvesztése régebben sokkal lassúbb folyamat volt (primitív népeken ma is az). A civilizált, modern emberen e végállapot legtöbbször a fogorvos műszeres beavatkozásának az eredménye. A fogorvos szemlélete az extractióra érett fogak és fogmaradványok megítélésében helyenként és időnként nagyon is eltérő, így az irodalomban a protheticai okokból eltávolított fogak gyakorisága 1—2 és több mint 10% között mozog; de helyenként akár a 25%-ot is eléri. Kérdéses azonban az is, hogy a vizsgáló orvos megítélése mennyire felel meg a fog vagy fogmaradvány funkciós-biológiai állapotának. Ha figyelembe vesszük ugyanis, hogy sok elhalt pulpájú, mozgó fog, ill. gyökér még többé-kevésbé hosszú ideig képes legalább részben eleget tenni funkcionális feladatai kisebb-nagyobb részének, úgy e kérdésben is állást kellene foglalni. így pl. még abban az esetben is beszélhetünk a fájdalmatlan, lobmentes gyökér részvételéről a rágási funkcióban, ha antagonistája nincs, de a vizsgált nyelvével préseli hozzá a felaprítandó ételt. Ezért is helyesebbnek véljük, hogy minden jelenlevő fog és fogmaradvány adatait figyelembe vegyük. Az ebből számított gyakoriságot — jobb megnevezés híján—fizikai fog-praesentia-értéknek, míg az extractióra érett elhalt pulpájú, mozgó, parodontopathiás fogak és fogmaradványok levonása után számított értéket talán biológiai fog-praesentia-értéknek nevezhetnők. A fogazat egészére vonatkozó, tehát totális fog-praesentia-vizsgálatban mindkét értéket kiilön-külön is megadjuk. Az egyes fogakra bontott praesentiavizsgálatkor azonban csak a fizikai fog-praesentia adataival számoltunk. Hangsúlyozva, hogy e kérdésekben tulajdonképpen nemzetközi szakmai szervnek kellene állást foglalnia, saját anyagunkra támaszkodva elképzeléseinknek megfelelően megkíséreljük definiálni e fogalmakat: a) A fogazat egészére vonatkozó fizikai fog- praesentia: a bölcsességfogak kivételével, tehát 28 fogas állapotot véve alapul, valamennyi jelenlevő fog és fogmaradvány együttes számának korcsoportonkénti százalékos értéke nemenként külön-külön. b) A fogazat egészére vonatkozó biológiai fog-praesentia: A bölcsességfogak kivételével, tehát 28 fogas állapotot véve alapul a jelenlevő „használható”
