Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
332 BENCZE J. DR.—HÁMORI J. DR. tegen találhatnánk a gén által okozott többé vagy kevésbé jellegzetesnek leírt elváltozást. Mások a felső kismetszők aplasiáját a mongoloid idiotiában jellemzőnek találták. Mi csupán egy betegen észleltük, de másik család egészséges tagjain is megtaláltuk. Fehérbőrűeken világszerte meglehetősen egyenletesen mintegy 2% gyakorisággal fordul elő az I2 sup. aplasiája (Húrme). Genetikai kutatások szerint a hypodontiát okozó gén egyébként szívesen csatlakozik a mongoloid idiotiát okozó additionalis génhez. Érdekes genetikai probléma, hogy hypodont családoknak nagyobb-e az esélye mongoloid idióták nemzésére a nem hypodontokénál. 6. A fogak helyzeti és a fogsorok záródási rendellenességei Minden gyermeknek nyitott harapása volt: ez a klasszikus tünetcsoporthoz tartozik. Egy esetben találtunk erős protrusiót is. Egyes fogak kisebb helyzeti rendellenességét három gyermeken észleltük, e leletnek nem tulajdonítunk jelentőséget. Megbeszélés A nagyfokú szuvasodás elsősorban nem genetikai probléma, hanem a szájhygiene kérdése, amely viszont az intelligencia függvénye. Az egyéni szájhygienét a mongoloidokra jellemző nagyfokú nyálfolyás sem tudja pótolni. Bár a kontrollokat nem szelektáltuk, adataik nem tekinthetők a kérdéses korcsoportra és nemre jellegzetesnek. Mind a vizsgálati, mind a kontroli-csoportban lényegesen több adatnak kellene rendelkezésünkre állnia, hogy a mongolok szuvasodásának mérvéről általános érvényű megállapítást tehessünk. A záródási rendellenességként talált nyitott harapást a macroglossia okozza. Ehhez társul az izomtónus generalizált csökkenése, amely az arc- és nyelvmozgató izmokat is érinti. Morphologiai rendellenességként csökevényes és szabálytalan fogalakokat találtunk. Gyakoriak a mongol jellegű fogalakok is. Ezek az anomáliák genetikai eredetűek; génhez kötött tulajdonságok ugyanis a fogamzás pillanatában adottak és a fejlődés folyamán nem változnak. Mi csak hypodontiát és morphologiai rendellenességeket találtunk; ugyanakkor nem találtunk a fejlődés folyamán keletkező zománcdefektust. Genetikai abnormitás majdnem mindig a zománc-, illetve fog teljes hiánya, valamint az abnormális alakú, de normális zománcszerkezetű fogak többsége. Recesszív génhordozókon a génhez kötött tulajdonságok különböző mértékben manifesztálódnak. E vonatkozásban a legsúlyosabbnak mondható a fogazat, illetve egyes fogak hiánya, enyhébb mind a generalizált microdontia, mind a csapfogképződés. Mai ismereteink szerint nem valószínű, hogy mongoloidokon azért találtunk foganomáliákat, mert ugyanazon csíralemezből származik a zománc, mint a betegség alapját képező idegrendszer. Az irodalomban nem találtunk olyan adatot, amely szerint a mongolizmus csíralemezkárosodás eredménye. Korábban azt tartották, hogy az első trimenonban elszenvedett rubeola a vírus csíralemez-affinitása révén Down-betegséget hoz létre a magzaton. Ha ez igaz lenne, akkor a fogelváltozások a fogcsírák azon részét érintenék, melyek az anya betegsége idején éppen fejlődőben voltak, és valamennyi — az említett időben kialakuló — fogon jelen volnának. Azon egyetlen mongol idiótánk fogazata azonban, akinek anyja a terhesség idején rubeolás volt, normális, viszont idősebb testvérének felső oldalsó metszői csap fogak.
