Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-10-01 / 10. szám
KÖNYVISMERTETÉS 315 KÖNYVISMERTETÉS Adler Péter dr.—Záray Ervin dr.: Konzerváló fogászat. (Carologia.) Harmadik, átdolgozott kiadás. Egyetemi tankönyv. Medicina, Budapest, 1968. 310 oldal, 116 rajzos ábra, 57 műnyomó papíron nyomott kép. Ara: 66,— Ft. Harmadik „átdolgozott” kiadásban jelent meg Adler—Záray: Konzerváló fogászata. Az ismételt kiadások szokásos jelzője a „bővített” kifejezés; e könyvön inkább a „csökkentett terjedelmű” szó szerepelhetett volna. A mű terjedelme ugyanis közel felére csökkent. A „Konzerváló fogászat” elsősorban fogorvostanhallgatók számára készült, „Egyetemi tankönyv”. Éppen ez indokolta anyagának és terjedelmének felülvizsgálatát. A szerzők szerint az oldalszámcsökkentés az egyetemi reform következménye és célja a hallgatók túlterhelésének mérséklése volt. E fontos indokot ki kell azonban egészíteni, mert különben a csökkentés célja elsősorban mennyiséginek látszik. A 17 évvel ezelőtt felállított Fogorvostudományi Karnak nem voltak tankönyvei. Ezen jó ideig sokszorosított jegyzetekkel segítettünk, majd közel egyidőben csaknem minden tárgynak nyomtatott tankönyve jelent meg. Éppen ezért e könyvek nem voltak, de nem is lehettek tekintettel egymásra és számos azonos tartalmú fejezetet (pl. anatómiát) tartalmaztak. Sajnos e szemlélet és számos ismétlődő tárgyú fejezet a művek későbbi kiadásaiban is megmaradt. Ezért a szerzők számára bizony nehéz de dicséretes feladat volt könyvükből az általuk fedéseknek nevezett részeket kihagyni. Nehéz volt a feladat, mert pl. az igen szépen megírt, 80 oldalas „Fogazat” c. fejezet is áldozatul esett. Az egyetemi tudományanyagunkat azonban épületnek kell tekinteni, amely egy-egy tantárgyból, egy-egy tankönyvből van felépítve. Az épületeken a tégláknak, a köveknek egymáshoz kell illeszkedniük, az akadályozó részt bizony eltávolítják. E szempontnak kell irányítania a jövőben írandó vagy új kiadásra kerülő tankönyveinket is. Az új kiadás jól tükrözi az utolsó években történt haladást műszerek, felszerelés, anyagok és gyógyszerek terén. A szerzők szemléletbeli változást akarnak kifejezni avval, hogy „Cariologia” alcímet adták művüknek. Célszerű lett volna azonban a fogorvostanhallgatók számára közérthetően meghatározni ezt a tudomány-fogalmat. Ugyancsak szemléleti változást tükröz az, hogy a „Gyökérkezelés” fejezet „Pulpa- és gyökérkezelés” címet kapott. — A könyvben számos új, igen jól szemléltető ábra van, és a mű kiállítása (betűtípus, papír) megkönnyíti célját: az egyik legfontosabb fogászati tudományág elsajátítását. Bár a könyv elsődleges célja a kezdők oktatása, mégis — magyar nyelvű kézikönyv híján — gyakorló fogorvosoknak is melegen ajánlhatjuk. Huszár György dr. Uebe, Hans Dieter: Handbuch des Kronen- und Brückenersatzes. (A korona- és hídpótlások kézikönyve) Neuer Merkur, München, 1968. 228 oldal, 175 ábra. Ára: DM 25,— A könyv szerzője a stuttgarti Fogtechnikus Szakiskola tanára és könyvét elsősorban a fogtechnikusok számára írta. A széles körű irodalmi ismeretekre támaszkodó, igen jól rendszerező és könnyen áttekinthető könyv azonban a fogorvosok érdeklődésére is számot tarthat. Ezenfelül szükséges és kívánatos, hogy a fogorvosi és fogtechnikai szakirodalom között a kapcsolat szoros legyen. A technikusnak lépést kell tartania a fogorvostudomány fejlődésével, igényeivel, újabb szempontjaival, de a fogorvosnak is ismernie kell a pótlásokat kivitelező technikus problémáit, amelyek újabb módszerek és anyagok bevezetése kapcsán alakulnak ki. Uebe könyve tömör, jól megírt történelmi fejezettel kezdődik. A mű három terjedelmes fejezete foglalkozik a koronapótlással és csak két rövidebb a hídpótlással. A koronák rendszertana, a koronák technikai előállítása és a koronák fajtái a főfejezetek címei. A technikai rész mindig megindokolja a kívánalmak (pl. kontaktpont, rágófelület alakja) biológiai alapját. A fémtechnologiai részben, ahol szükséges, közli az anyagtani ismereteket. A koronaféleségek felsorolásakor nem mellőzi a régebbi szerzők még használatos konstrukcióit, a legújabbak részletes ismertetése mellett. Egy-egy szerző, egy-egy pótlásféleség kis részfejezetet kap, így az áttekinthetőség igen jó. Például a fazettás (leplezett) koronák fejezetben részletesen ismerteti a AfáfW-koronát, Strack rendszerét, a veneer koronát, RMV (rostocki) rendszert, a Spang—JFiíde-eljárást (fémfonatra erősített műanyag héj), Staegemann-féle gyűrűssapkás módszert, Pedtenbacher ATR-szisztémáját, a fémkerámiás (Vita VMKDegudent és Biodont-Herador) módszereket. Nálunk minden fazettás koronát előszeretettel, de indokolatlanul „Spring”-koronának neveznek. A háború utáni idegen nyelvű protheticai művek nem emlékeznek meg a Spring-koronáról, nem használják a kifeje
