Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
FÉM-ALLENTÉZISEK 25 fog közre s csúcsi része hiányzik. Ebbe az üregbe illeszkedik egy hengeres csap, mely szájűri részén a felépítmény befogadására szolgáló műcsonkkal rendelkezik, míg a külső csavarnál 4—5 mm-rel hosszabb, csontba hatoló része balmenetes s ez egyúttal pótolja a külső csavar csúcsi részét (11a—b ábra). E csavar beültetési technikája a következő: 8-as gömbfuróval a külső csavar hosszának megfelelően a csontba fúrunk, majd a gingiva szintjéig a csavart a csontszövetbe csavarjuk. 3 hét múlva ültetjük be a belső balmenetes csavart, mégpedig úgy, hogy sima felszínét bekenjük híg cementtel s a menetes résznek az üregbe történő bevezetése után a szájadékra híg cementet helyezünk. A csonttal történő érintkezés pillanatától kezdve a belső csavart enyhe nyomással a csontba csavarjuk. Itt a csavar relatív kis mérete miatt, előzetes befurásra már nincs szükség. Ezek az összetett csavarok a rotálással szemben ellenállóbbak az előbbieknél, de egyes fogak pótlására teljes értékűnek mégsem tekinthetők. A kettős csavar további előnye az is, hogy mivel a külső csavar végig üreges, ezáltal a csontsebet is drenálja s ez a gyógyulás szempontjából igen kedvező feltétel. E tapasztalat alapján újabban minden csavarunkat végig üreges maggal készítjük, melybe azután balmenetes belső csavart, vagypedig a csavarnál rövidebb csappal rendelkező műcsonkot ragasztunk be (12. ábra). FRAGM ENTUH0K 13. ábra. A keskeny csontge- 14. ábra. A csavar túlhúzása mikrorincet a csavar lerepesztheti fractarákat produkálhat A szerkesztés nehézségei és a csavarszerkezetek hibái Elméleti megfontolásaink és klinikai tapasztalatok alapján helyesnek tartott csavartervezéssel elérjük azt, hogy az endossealis implantáció mint alkalmazható módszer betegellátásunkban, a fogpótlás területén polgárjogot nyerjen. A gyakran irodalmilag is támogatott rózsás remények azonban továbbra sem jogosak, mert bizonyos alapvető problémák — legalábbis a mai napig — semmiféle szerkesztéssel nem oldhatók meg. Így pl. a sok esetben helyesnek látszó mechanikai elképzelések összeegyeztethetetlenek az alig befolyásolható biológiai adottságokkal. Ezt példázhatjuk azzal a ténnyel, hogy ámbár a csavar felületének növelésével a környezet egységnyi területére átvitt megterhelést csökkenthetjük, az allentézis méreteit mégsem fokozhatjuk a kívánt mértékig, mert az idegen
