Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
VITALEXSTIRPATIÖ 145 hosszában megfigyelhetők a kötó'szöveti sejtek. Jól látható a másodlagos cementoid, ill. dentinoid lerakódás a csatorna oldalfalain (5. ábra). 3. 45 éves paciens kezelésekor gyökértágítóval a csatornát túlhaladva megsértettük a gyökérhártyát. Ennél a paciensnél a csatornát is túltömtük Ca(OH)2-vel. A máskülönben klinikailag tünetmentes fog rtg-képén periapicalis elváltozás nem volt észlelhető. 2 és г/2 év után végeztük el a gyökércsúcsresectiót (6. ábra). A szövettani metszeteken egy kisebb és egy nagyobb képződmény látható a gyökércsúcs körül. A nagyobbik kifejezettebb kötőszöveti burokkal van körülvéve (7. ábra). 7. ábra. A szövettani metszeten a periapicalis gyökércsúcs kötőszöveti burokkal van körül-határolva Megbeszélés A másodlagos cementlerakódással a gyökércsatorna falain már Hermann is foglalkozott a Calxyl nevű készítményével kapcsolatban. Göllner a gyökércsatorna kezeléséhez a dentin-port ajánlotta, és később az ő gondolatát és metódusát Mayer továbbfejlesztve ma is javasolja. Napjainkban is számos készítmény ismeretes, mint például Adolph pasztája, Sár genti N2-készítménye, melyekkel a szerzők kedvezően igyekeznek hatni a vitalis exstirpatio után visszamaradt gyökércsúcs körüli szövetekre. Annak ellenére, hogy egyes szerzők a vitális exstirpatio utáni gyökércsatornakezeléssel kapcsolatban jó eredményekről számolnak be, Hoppenstedt sorozatos szövettani fogmetszeteinek tanulmányozása után újból kritikusan értékelte a gyökércsatorna elzáródását másodlagos cementtel. Rámutatott arra, hogy a nagy számban feldolgozott fogból csak nagyon kévésén volt kimutatható a gyökércsatorna teljes obliteratiója és az is csak hosszú idő elteltével. Fischer szerint lehetetlen rendszeresen elősegíteni a gyökércsatorna elzáródását kemény szövettel. Ha egyesek elvétve be is számolnak a gyökércsatorna teljes elzáródásáról, Tschammer a másodlagos kemény szövetlerakódást a gyökércsatornában a legmegbízhatóbb pozitív reactiónak tekinti beavatkozásunkra. Ha Tschammer állítását elfogadhatónak tekinthetjük, akkor mi is kimondhatjuk, hogy a Ca(OH)2 lipiodollal, mint rtg-kontrasztanyaggal kombinálva az exstirpatio utáni sapkázásban klinikailag bevált és szövettanilag hatékonynak bizonyult (a másodlagos keményszövet lerakódását illetően, mely oly fontos a gyökérkezelés kérdésében és a fog további sorsát illetőleg). Hogy eredményeinket véglegesen kiértékelhessük, szükségünk van még sok további szövettani bizonyítékra és ezért ez irányú kísérleteinket, kutatásainkat tovább folytatjuk.
