Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
SZŰRŐVIZSGÁLAT 137 san egyezik. Összesítve: nőknek 6%-kai több természetes és pótolt foguk van, mint férfiaknak (4. ábra). A rendelkezésünkre álló adatok alapján kiszámíthatjuk a „gerostomatologiai” DMF-indexet. A kapott értékeket az 1. táblában tüntettük fel. Az általunk talált értékek megközelítően megegyeznek a Huszár [1], valamint Balogh és mts-i [3] által közölt, azonos korcsoportokra vonatkozó értékekkel, lényegesen magasabbak azonban Sugár [9] és Szüle [11] adatainál. A fogpótlással egyáltalán nem rendelkező, részlegesen, illetve teljesen pótolt fogazató csoport morbiditási helyzetét összehasonlítottuk a szűrővizsgálat során talált betegségek alapján. A teljes fogpótlással rendelkezőkön az egy főre jutó diagnosisok száma, és ezen belül az egy főre jutó emésztőrendszeri diagnosisok száma, valamivel alacsonyabb, mint a fogpótlással nem rendelkezőkön. IV. Az occlusiós egységek számának alakulása % 62,7 ffi nő ffi nő ffi no ffi nő ff/ nő ffi nő mind- nem és 60-69 é. 65-69é. 70-79 é. 75-79é. 80-xé Ossz összesen korcsop. 4. ábra Vizsgáltjainkon megdöbbentően kevés a természetes occlusiós egységek (továbbiakban: O. E.) száma1. A 233 személyen összesen 124 található, egy főre tehát 0,53 jut. Még súlyosabb a kép akkor, ha az 0. E. számát a meglevő természetes fogak számával vetjük egybe: 12,1 fogra jut 1 O. E. (1. tábl.), bár csaknem teljes, pozitív korreláció mutatkozik a meglevő természetes fogak és az O. E. száma között. Az 0. E.-et a „kell” —azaz a lehető maximum —százalékában vizsgálva kor és nem szerint, a kép az előzőén tárgyaltakhoz hasonló: férfiakon — a 70—74 éves korcsoport kivételével —jobb a helyzet, mint nőkön; a férfiak 75—79 éves korcsoportjában kiugrás látható (5. ábra). A pótlások jelentősen javítják a rágási lehetőséget: megnövekedett az 0. E. aránya (6. ábra), méghozzá úgy, hogy csökkent az egy 0. E.-re jutó fogak száma. Ez azt jelenti, hogy a pótlások fokozott mértékben restituálták azokat a 1 A rágófelszín teljes kiterjedésében antagonistákkal oocludáló kisörlőpárokat i—1, nagyörlőpárokat pedig 2—2 0. E.-ként vettük számításba. A 3. nagyörlőket figyelmen kívül hagytuk, ha a többi O. E. megvolt ; ha azonban egyébként occludáltak antagonistákkal, egy O. E.-ként kerültek számításba. így tehát 4 O. E.-t a 8 praemolaris, 8 О. E.-t pedig a 8 moláris alakít ki= 12 О. E.
