Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
SZŰRŐVIZSGÁLAT 133 2. táblázat A vizsgált személyek megoszlása panaszaik és a meglevő természetes fogak száma szerint Személyek száma Meglevő fogak Panaszok abszolút száma a „kell” százalékában Panaszmentes ............................................ 46 308 21,4 Emésztőrendszerre vonatkozó panaszok................................................... 26 164 19,7 Egyéb szervekre vonatkozó panaszok 162 1033 19,9 Összesen . . . 233 1505 20,2 mint a belterületieken. Ugyanez a helyzet a hosszabb ideig (30—50 évet) tanyán, de jelenleg belterületen élő lakosokat illetően is. A valószínűsíthető okok közül a táplálkozási különbségeket említjük meg (belterületen naponta friss pékkenyér!). 53 személyen részletes étrend- és munkanapfelvétel történt az energiaforgalom kvantitatív értékeinek megismerése érdekében. Ezen vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy a nagyobb mennyiségű táplálékot fogyasztó személyeknek több megmaradt foguk van, mint a kalorikusán gyengébben táplálkozóknak. Ugyanezt a megállapítást azonban úgy is fogalmazhatnék, hogy akinek több foga maradt meg, kvantitative jobban táplálkozik. Az oki kapcsolatok megnyugtató tisztázására további vizsgálatok szükségesek. II. II. A fogelvesztés dinamikája 1. Teljes fogatlanság. A vizsgált 233 személy közül 62-nek (26,6%) hiányzott minden foga. A rendelkezésünkre álló irodalmi adatok e téren is nagy különbségeket mutatnak. Konkoly-Thege és Nikolov [7] Pécsbányatelepen — Hajdúszoboszlóhoz hasonlóan — 27,0% fogatlant észlelt; Szarvas [10] szociális otthonok lakói között 40,2%-ot; Sugár [9] édesipari üzemek 60—X éves dolgozói között pedig 43,6%ban talált teljesen fogatlant. Huszár [1] a magyarországi százévesek vizsgálata során 23 között 14 fogatlant észlelt (61%); megjegyzi, hogy a 100 évet megéltek között 60 éves korukig nem volt teljesen fogatlan. Ezzel szemben az általunk vizsgált populáció legfiatalabb korosztályaiban is fordult elő teljes fogatlanság (3. tábl.). A teljes fogat lanság szempontjából is kevezőtlenebb helyzetben vannak a nők a férfiaknál. A 3. táblázat adataiból kitűnik, hogy a nők 35,2%-ával szemben a férfiak mindössze 16,7%-kal szerepelnek. A 80—X évesek kivételével korcsoportonkénti bontásban is hasonló a helyzet. Férfiakon a negyedik és első, nőkön az ötödik korcsoportban legalacsonyabb a fogatlanok aránya. A regresszió-számítások azt bizonyítják, hogy az életkor függvényében a férfiakon (y=—-53,3+ l,tíx) később kezdődik, de rohamosabb a fogazat teljes elvesztése, mint nőkön (y= + 9,9+0,376x). E leletünk egyezik ama tapasztalatokkal, melyek szerint caries következtében a nők több fogat veszítenek el (s fiatalabb korban), az általában idősebb korban kezdődő foglazulás viszont férfiakon gyakoribb és súlyosabb.
