Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
KÖNYVISMERTETÉS 125 vésznek folytonosan tanulmányt kell folytatnia az emberi test fölépítéséről, mert csak így tudja gondolatát alkotásában kifejezésre juttatni, a fogorvosnak is ismernie kell az arc és a fogazat esztétikáját és ezt a tudását kell érvényesítenie munkájában. Az ismertetett könyv e gondolatok jegyében tagozódik két részre. Az első rész a fiziognomiás protetika alapelveivel ismerteti meg az olvasót, a második pedig gyakorlati megvalósításának módszereit tárgyalja. Tekintetbe kell venni elsősorban az arckoponya és az arc lágyrészeinek az agykoponyához való viszonyát, meg kell tanulni az arc jellemzőinek látását. Klasszikus szobrokat, festményeket kell tanulmányozni, hogy az arányokat kellő figyelemben tudják részesíteni. A könyv azon igyekszik, hogy reprodukcióval tanítsa meg látni a fogorvost, de nemcsak látni, hanem összehasonlítani, hogy adott esetben a hiányokat kellő művészi érzékkel ki is tudja egészíteni. Ehhez el kell sajátítania a térbeli látást és meg kell szoknia, hogy az árnyékok fényhatásával is számoljon, mikor a fogpótlás fogait kiválasztja. E célból igen sok és tanulságos képet közöl elsősorban a frontfogak koronáinak változatosságáról, és az összefüggésekről, hogy e szempontokat az arc fogászatilag legfontosabb részéhez az ajakhoz viszonyítani tudja. Útmutatást ad a könyv a fogak modellálásához, a gipszfaragáshoz, a viasznak és egyéb anyagoknak kimintázásához, az arányok perspektíváé látásához. Kiterjed a szerző figyelme arra is, hogy a fogpótlásra szorulók lelki beállítottságát is miként vegye számításba. A protézist viselő magabiztos érzését, elégedettségét csak úgy tudja elérni, ha teljesen meg tud feledkezni arról, hogy protézist visel. Bő fejezetet szentel a szerző az adaptáció kérdésének. Megállapítja, hogy igen nagy különbség van egyes egyének ezirányú tulajdonságai tekintetében. Vannak akik könnyen, gyorsan megszokják a protézist és vannak akik egész életükön át sem tudnak beletörődni a protézis-viselés kényszerébe. Természetesen ebből a szempontból mindig elsőrendű fontosságú, hogy a protézis ténylegesen megfeleljen a manapság teljesíthető összes kívánalmaknak. A harapásemelés, illetve a harapási magasság meghatározásával külön foglalkozik a szerző, mert ez a ténykedés olyan lényeges kérdéseket vet föl, melyeket csak a nagy tapasztalattal bíró és biztos tudású fogorvos tud megoldani. A könyv egyúttal szórakoztató olvasmány is, és feltételezi, hogy az olvasó a protetika minden szabályával elméletileg és gyakorlatilag tisztában van. Magyar szerzők közül a hivatkozott irodalomban csak Molnár László dr.-t említi. Mint az eddigiekből kitűnik, természetes, hogy ezt a témát csak úgy lehet feldolgozni, ha az ábrák és főleg művészi képek reprodukciója tökéletes. Ez így is van, és csak csodálkozni lehet a nyomdatechnika állandó tökéletesedésén. Mindazoknak, akik a protetikát magas színvonalon művelik, ajánlom a könyv elolvasását. .Varga István dr. Böttger, H.—Drum, W.—Elbrecht, H. J.—Ilruska, A.—Ketterl, IV.—Sauerwein, E.— Weissenfluh, H.: Ilié protetisclie Behandlung des parodontalgeschädigten Gebisses (Parodontoseschienen). Schriften zur Praxis des Zahnarztes. Band 8. Werk-Verlag Dr. Edmund Banaschewski München—Gräfelfing. 1968. 65 oldal, 106 ábra, 1 táblázat. A ,/. Münch professzor által szerkesztett sorozatban megjelent kitűnő kis könyv a foglazulás protetikai kezelésére szolgáló rögzítő síneket ismerteti. A fogágybetegségek mindinkább növekvő száma szükségessé teszi, hogy a fogorvos a gyógyszeres és sebészi kezeléseken kívül a különböző rögzítő síneket is ismerje, hogy adott esetben a legmegfelelőbbet kiválaszthassa. A könyv 7 fejezetből áll, az egyes fejezetekben neves szerzők tárgyalják a különböző sínek indikációit és elkészítésük módját. W. Ketterl (Mainz) a traumás luxatiók ós a fogágybetegségek kezelése során végzett műtétek tartamára készíthető ideiglenes rögzítéseket ismerteti. H. Böttger (Düsseldorf) a hidak és részleges lemezek rögzítésére szolgáló teleszkóp-rendszerű elhorgonyzások készítésének módját és előnyeit tárgyalja. H. J. Elbrecht (Frankfurt a/M), A. Elbrecht fia, az ,,Elbrecht”-sín különböző alkalmazási lehetőségeit tárgyalja zárt fogsorív, valamint foghiányok esetében. E. Sauerwein (Bonn) az ideiglenes sínezések három típusát: a drótkötést, a Folesch-féle lemezes és a fogakba fúrt barázdába önkötő akriláttal rögzített drótsínezést írja le. H. Weissenfluh (Lugano) az általa szerkesztett „hüvelycsapos”-sín készítésének módját és az ehhez szükséges eszközöket ismerteti. A fogakbaparapulpálisan kis hüvelyeket cementez, ebbe támaszkodnak a kivehető drótsínen vagy részleges lemezen levő kis csapok, melyek a fogakat, illetve a lemezt rögzítik. Iff. A. Hruska (Milano) a különálló részekből álló pótlások (Sektorielle Kehabilitationsprothesen) készítésének módját tárgyalja. W. Drum (Berlin) a parafunctiók káros hatásait és a parafunctiók kiküszöbölésére szolgáló különböző harapásé indikációit, elkészítésük módját és hatásmechanizmusukat ismerteti. A szép kiállítású és számos ábrával illusztrált könyv jó áttekintést nyújt a különböző rögzítő sínekről és megkönnyíti a legmegfelelőbb eljárás kiválasztását. Sugár László dr.
