Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

12 DR. BREUSTEDT, A. Közlemény a berlini Humboldt Egyetem (Charité) Protetikai Klinikájáról (igazgató: Prof. Dr. Breustedt, A) Az élőfogak protetikai előkészítésének biológiai alapjai írta: Prof., Dr. В В, E U S T E D X, A. A protetika egyik fő problémája, hogy a foghiányt alloplasztikus anyaggal, te­hát idegentesttel pótoljuk. A fogpótlás behelyezését követő elváltozások alkal­mazkodási jelenségeket eredményeznek, amelyek végül is egyensúlyi állapothoz vezetnek. Semmi esetre sem engedhető meg, hogy a pótlás oka legyen kóros folyamat kialakulásának, amely a rágószervet károsíthatja. Ez a kívánalom fo­kozottan érvényes rögzített fogpótlások esetén. Ebből a szempontból a korona­borítás előtti előkészítés igen felelősségteljes munkafolyamat. Biológiai szem­pontból megfelelő pótlást kell készítenünk, szem előtt tartva annak viszonyát egyrészt a fogbélhez, másrészt az ínyszélhez. A) Fogbél és az előkészítés Az újabb, korszerűbb módszerek, különösen a nagy és igen nagy sebességű fúrógépek használata előtérbe hozták az előkészítés-csiszolás által kiváltható fogbélártalom kérdését, és ennek kapcsán számos kísérletes vizsgálat is történt. Régóta ismeretes, hogy a koronacsonk nem szakszerű előkészítése a fogbelet irreversibilis módon károsíthatja, sőt elhalását is okozhatja. Csekély számú ki­vételtől eltekintve, alapvető kívánalom, hogy fogpótlás esetén a fogbél ne káro­sodjék. Mégis bizonyos kételyek merülnek fel, hogy ez a követelmény teljesít­hető-e köpeny-, homlokzatos-és gyűszű-koronákhoz szükséges csonkelőkészítés esetén. Az előkészítés alatt és után a fogbél belsejében lejátszódó folyamatokról nagyszámú exakt vizsgálat eredménye ad messzemenő következtetésekre lehe­tőséget. A legtöbb tankönyv — didaktikai szempontból — a fogbélgyulladáso­­kat szigorúan szisztematikusan osztja fel. Ezek a felosztások a gyakorlati ta­pasztalatok alapján túlságosan sematikusak. Az az elvi állásfoglalás, hogy a pulpa olyan szerv, amely bizonyos meghatározott erősségű behatás következté­ben fájdalomérzet mellett irreversibilis módon a klasszikus pulpitises állapotba megy át, az újabb vizsgálatok tükrében nem teljesen állja meg a helyét. Kon­zerváló kezelés kapcsán megsérült fogbelek kezelése bizonyítja, hogy a fájdal­mas pulpabetegségek sokkal nagyobb százaléka reversibilis, mint ahogy ezt ed­dig gondolták. Továbbá, hogy a fájdalom, nem megbízható fokmérője a pulpa­­elváltozás kiterjedtségének (Ahrens, 1967). Pulpaszövetek sokkal inkább tud­nak alkalmazkodni a külvilág megváltozott körülményeihez, mint azt eddig fel­tételezték. A fogbél érzékenyen reagál bizonyos ingerekre, fogorvosi kezelés kapcsán, mint pl. a cavitas kiszárítása, a csücskök hegyének a becsiszolása v. meglágyított forró guttapercha üregbenyomása (Langerland, 1961. Brännström, 1962). Ha a pulpa ezekre a műveletekre érzékenyen reagál, akkor feltételezhető, hogy a csonkelőkészítés összehasonlíthatatlanul erősebb ingerére sokkal na­gyobb reactio váltódik ki. Ezt a feltételezést kísérletes vizsgálatok is megerősí­tették (Mühlemann és Rateitschak, 1959, Schuchard, 1965J. Mélybe terjedő pre­paráláskor az elváltozások gyulladásos beszűrődések formájában jelentkeznek. Különös érdeklődésre tarthat számot, hogy milyen következményei vannak az igen magas fordulatszámú, turbinás készülékekkel végzett előkészítésnek. Eichner és Weber (1965) meglepő módon semmilyen kapcsolatot sem találtak a fordulatszám és a fogbélreakció kiterjedtsége között. Az önműködő spray-hűtés

Next

/
Thumbnails
Contents