Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
10 TÓTH KAROLY DR. Következtetések Számításaim megerősítik Wespi és Mühlemann nézetét, akik szerint a svájci sófluorozással elért viszonylagos alacsony cariesreductiót, az igen alacsony F- bevitellel kell magyarázni! Az optimális F-tartalmú vízzel 1—15 éves korban testsúlykg-onként — nagy valószínűség szerint — átlag 0,03 mg F-t viszünk be a szervezetbe. Ezt a mennyiséget kell a só útján is — megkeresve az átlagos és egyéni sófogyasztási értékeket — felvenni. Ebben az esetben a sófluor ozás nem ígérkezik alárendeltebb módszernek, mint a vízfluorozás. A sófogyasztás valószínűen nem változékonyabb, mint a vízfogyasztás. Ha a vízfogyasztásban észlelhető ingadozásokat nézzük, akkor nagyon is feltűnő, hogy az ivóvízzel a populáció egy része igen kevés, másik része pedig nagyon sok F-t vesz fel. E tény birtokában érthetővé válik, hogy viszonylag csekély ivóvíz-F-tartalom mellett hazánkban is észleltek foltos-zománcot (2). Ez a vízfogyasztásbeli eltérés részben magyarázatot ad arra is, hogy a fluorral elérhető cariesreductió nem több mint átlagosan kb. 50%, és hogy a F egyeseknél nagyobb, másoknál kisebb védettséget biztosít. Az egy egyénnél észlelhető nagy vízfogyasztási kilengések azt a feltételezést is megengedik, hogy a F-bevitelnek nem kell egyenletesnek lennie. Az optimális F-szintet, a felső határértékek betartása mellett, úgy látszik lökésszerűen is be lehet vinni. Ez a feltételezés — amelyet előbb a F-anyagcsere vizsgálatával igazolni kell — a megelőzés újabb módszerének lehetőségét veti fel. összefoglalás Szerző elméleti számítások és a napi vízfogyasztás mérési adatai alapján arra a következtetésre jut, hogy a napi optimális F-szükséglet 1—15 éves korban testsúlykg-onként 0,03 mg. A határértékek 0,02—0,04 mg. Megadja a felnőttek napi összes F-beviteli értékeit is. Az irodalmi adatok szerint a vízfogyasztás nagyon változékony. Véleménye szerint, ha a F-adagolást helyesen választjuk meg, akkor a sófluorozás semmivel sem lesz alárendeltebb módszer, mint a vízfluorozás. IRODALOM. 1. Adler P.: A fluorid-ion használata a fogszú megelőzésére. Népeü. 36 : 22—24, 1955. — 2. Adler P., Straub J. és Tóth K.: Az ivóvíz fluorid-tartalma és a fogszuvasodás közötti összefüggések. Fogorv. Szle. 43 : 150—155, 1950. — 3. Bonham, G. H., Gray, A. S. és Luttrell, M.: Fluid intake patterns of 6-year-old children in a Northern fluoridated Community. J. Canad. Med. Ass. 91 : 749—751, 1964. — 4. Bredemann, G.: Biochemie und Physiologie des Fluors und der industriellen Fluor- Rauchschäden. 2. kiadás, Akademie-Verlag, Berlin 1956. — 5. Bruszt P.: A magas fluortartalmú ivóvizet fogyasztó püspökpusztai iskolásgyermekek fogvizsgálatának eredménye. Fogorv. Szle. 51 : 72—74, 1958. — 6. Büchner, F., Lettere, E. és Roulet, F.: Handbuch der allgemeinen Pathologie. Elfter Band — Umwelt II, erster Teil. „Ernährung” bearbeitet von: W. Giese, M. Glatzel, R. Nörstebrock, K. Land, A. Studer, E. Uchlinger, G. Zbinden. Springer-Verlag, Berlin—Göttingen—Heidelberg, 1962. — 7. Crosby, D. és Shepherd, P. A.: Studies on patterns of fluid intake water belance and fluoride retention. Med. J. Australian 2 : 305—311, 1957. — 8. Fekete L. : Táplálkozás-Egészségügyi szűrővizsgálatok technikája. Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest 1951. — 9. Fekete L.: A diétás gyógykezelés alapjai. Medicina Könyvkiadó, Budapest 1964. — 10. Galagan, D. J., Vermillion, J. R., Nevitt, G. A., Stadt, Z. M. és Dart, R. E.: Climate and fluid intake. Public Health Reports 72 : 484—490, 1957. — 11. Gordonoff, E.: Toxikologie des Fluors. Schwabe et Co. Verlag, Basel/Stuttgart 1964. — 12. Magee, H. E.: The daily water consumption of adults. J. Hygiene 37 : 30—35, 1937. — 13. Marthaler, T. M. és Schenardi, C.: Inhibition of caries in children after 5 ]/2 years use of fluoridated tablesalt. Helv. Ódont. Acta. 6 : 1—6, 1962. — 14. Marthaler, T. M.: Zur Frage des Fluorvollsalzes; erste klinische Resultate. Schweiz. Mschr., Zahnk. 71 : 671—682, 1961. — 15. McClure, F. J.: Ingestion of fluoride and dental caries. Amer. J. Diseases Children
