Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

ÁLLCSONTTÖRÉSEK ELEMZÉSE

313

tünk az 1941-től 1965-ig terjedő negyedszázad folyamán. Ez leginkább a mezőgazdasági eredetű sérüléseknél tűnik szembe. A jelzett időszak mezőgazdasági eredetű állcsonttöréseit 5 éves bontásban a 4. táblázat mutatja. A Csepura által feldolgozott állcsonttörött betegek között még a mezőgazdasági eredetű sérülések domináltak. 1941-től 1945-ig 68 beteg közül 27 volt mezőgazdasági sérült, majd 1946-tól 1950-ig 86 esetből 37. Ebben az időszakban tehát összesen 41,6% volt a mezőgazdasági sérültek aránya. A Schweigl által feldolgozott következő ötéves periódusban 103 állcsonttöréses betegünk közül 33-nak (32,8%) volt mezőgazdasági eredetű sérülése. Az általunk vizsgált időszakban 1956—1960 között 36 mezőgazdasági sérült volt 154 beteg közül, ez az összes állcsonttöréseknek még 23,4%-a, az ezt követő 5 évben 141 betegünkből már csak 12 (8,5%) szenvedett állcsonttörést a mezőgazdaságban. Megállapíthatjuk tehát, hogy 1941-től 1960-ig a mezőgazdasági sérültek száma ötévenként alig változott, majd 1960 után ugrásszerűen csökkent, annak ellenére, hogy Debrecen és környéke továbbra is az ország mezőgazdasági vidékei közé sorolható. Szembetűnő, hogy a mezőgazdasági eredetű állcsonttörések ilyen ugrásszerű csökkenése 1960 után következett be, amikor már gyakorlatilag befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása. Ezzel párhuzamosan növekedett a gépesítés és csökkent a lórugás lehetősége, ami fő oka volt a mezőgazdasági eredetű állcsonttöréseknek.

Üzemi balesetet 16 (5,4%) betegünk szenvedett ipari üzemben, 83 (28,3%) esetben közlekedési baleset volt a mandibula-fractura oka, a sport 9 (3%) betegünknek okozott törést, verekedés 95 (32,2%) esetben vezetett mandibulafracturához, míg 44 (14,9%) betegünkön más ok következtében tört el a mandibula. Szomorú, hogy a verekedésből származó állkapocstörések számaránya emelkedett és a jelen statisztikában az élre ugrott. Csepura közleménye szerint sportsérülésekkel együtt 22,7%-ban okozta másik ember a törést, 1951-től 1955-ig azok nélkül pedig csak 19,4%-ban, ezekkel együtt 22,3%-ban. Az ember okozta sérülések abszolút száma az 1951—1955-ös periódussal szemben 1956- tól 1960-ig több mint megkétszereződött, a következő 5 éves periódusban azonban még tovább nőtt. A mienkhez hasonlóan vezető helyen szerepel a verekedés Szabó és mtsai közleményében 37,6%-kal, valamint Reither-nél is (36,2%), aki 1956-ban a München környékén előfordult mandibula-fracturák statisztikáját közli.

2. táblázat

A törésvonalak helye a mandibulán, átlagos ápolási és gyógyulási idő

Évek

Proc.

articul.

Proe.

muscul.

Ramus

Angulus

Corpus

Mentalis

tájék

Átl. ápol. napok

Ált.

gyógytartam

1956

2

3

1

5

23

8

6,6

41,6

1957

7

—

1

6

9

2

7

42,5

1958

6

1

2

6

10

3

8,7

37,7

1959

14

1

1

9

18

7

8,4

40,1

1960

4

2

3

6

15

2

6,5

45,7

1961

4

—

1

6

13

7

6,5

43,6

1962

6

3

—

6

20

2

5,8

42,3

1963

4

1

2

3

18

3

7,5

43,6

1964

6

1

—

10

11

1

6,4

46,2

1965

12

—

—

10

12

3

6,5

46,3

Összesen

65

12

11

67

149

38

6,9

42,9

0/

/0

19,1

3,5

3,2

19,7

43,5

11