Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
DECALCINÁLÁS 87 A Pécsi Stomatologiai Klinika (igazgató: Schranz Dénes dr. egyet, tanár) közleménye Űj módszer fogak és csontok decalcinálására szövettani vizsgálatokhoz Írták: PONGUÁCZ PÍTEJt dr. és ŰJ JÁNOS dr. Klinikánkon a kutatómunkában nagy nehézséget okozott, hogy a fogak szövettani feldolgozását megelőző decalcinálás, hagyományos módszerekkel, a molaris fogak esetében 6—8 hétig tartott. Régebben ugyanis a fogakat 2—5 napos formalinos fixálás után 5%-os HN03-ban vagy formaiint és HN03-at együttesen tartalmazó oldatban tartottuk, amíg szövettani feldolgozásra alkalmassá váltak. Ez a 40—50 fogból álló kísérletsorozat kiértékelését elnyújtotta. Emellett az elhúzódó decalcinálás a metszetek festhetőségét is rontja. A kérdés fogászati jelentőségét bizonyítja, hogy a fogászati szakirodalomban a decalcinálás problémáival igen sok szerző foglalkozik. így pl. Heling, Nossek, Köhler, Walch, Irwin, Nelissen stb. A decalcinálást nem lehet gyorsítani a savkoncentráció emelésével, mert az szövetroncsoláshoz vezet. Szövetroncsolás nélkül gyorsítható a folyamat: 1. a folyadék állandó mozgatásával, 2. vacuumban, 3. melegítéssel (37°C körül), 4. túlnyomással, 5. elektrolitikus eljárással. Minthogy az irodalmi adatok szerint a decalcinálást legeredményesebben az elektrolitikus módszer és a melegítés gyorsítja, és ez a legkevésbé szövetkárosító is, ezért az elektromos módszer alkalmazása mellett döntöttünk. Ez az eljárás nem új és bár jó eredményeket ad, mégsem terjedt el általánosan. Mi egy éve készítettük elektromos decalcináló készülékünket, és ennek alapján készített hasonlót a Pécsi Kórbonctani Intézet és az Anatómiai Intézet is. Készülékünk összeállításakor döntenünk kellett, hogy milyen elektroliteket és elektródokat fogunk használni. Különböző savösszetételeket kipróbálva (pl. 10% hangyasavat és 8% sósavat tartalmazó oldat) végül az 5%-os HN03 mellett döntöttünk. A HNOg alkalmazásával a két szén, illetőleg szén és rozsdamentes acél elektróda nem felelt meg, mert a decalcinálás folyamán oldódnak és az oldatot szennyezik. Legjobban pozitív elektródának a platina és negatívnak a szén vált be, mert ebben a kapcsolásban a szén is csak kismértékben oldódik. Készülékünk jelenleg ebben az összeállításban működik. A decalcináló készülék lényege elektromos szempontból a következő: alacsonyfeszültségű egyenáramú áramforrás, változtatható ellenállás, áramerősségmérő műszer és a decalcináló oldatot tartalmazó cella vagy cellák. A decalcinálás általában 6—8 Volt feszültségen, 500—800 mA áramerősséggel történik. Mi több cellát óhajtottunk egyszerre működtetni s azért, hogy az áramerősséget mérhessük, a cellákat sorba kötöttük. Ennek az a hátránya, hogy csak egyenlő felületű elektródák és egyenlő koncentrációjú elektrolitek mellett egyenlő az 1. ábra. A készülék előlnézetben
