Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
82 TÓTH KÁROLY DR. III. Értékelési módszer Ат első hiba, ami mai szemmel nézve azonnal feltűnik, hogy a post mortem veszteségek, egy rövid felsorolástól eltekintve, sehol sem szerepelnek. Pedig a postmortalis veszteségek minősítik a vizsgálati anyagot megbízhatónak vagy kevésbé annak (1). Lenhossék az alsófogakat egyáltalában nem vette figyelembe. így anyaga maximálisan 50% értékű lehetne, de a felsőfogazat is csak kb. 50%-os. így az egész koponyasorozat archeológiái dentalindexe kb. 25— 30%-os megbízhatóságú. Ez nagy hiba. Lenhossék hét táblázatban közli az egyes felsőfogaknak a szuvasodásban való részvételi arányát. A legfontosabb adatokat egy táblázatba vontam össze (1. táblázat). Lenhossék táblázatának elkészítéséhez a következő módszerbeli útmutatást adta: ,,Külön-külön vesszük szemügyre az egyes fog féleségeket s mindegyikükre megállapítjuk, hogy hány ép, hány beteg van és hány hiányzik közöttük... végül összeadva az egyes fogakon nyert eredményeket, kiszámítjuk, hogy egy-egy sorozat fogai közt — 28-цак véve a fogak számát a bölcsességfogak kihagyása miatt — hány az ép és hány a beteg.” E megadott módszerrel utánaszámoltam Lenhossék XI—XIII. századra vonatkozó adatait -— felsőfogakról lévén szó, csak 14 taggal számolva —, de a végeredmény a Lenhossék által megadottal nem egyezik. A táblázatban látható %-kal számolva én több szuvas és hiányzó fogat kaptam, mint 812; ez ti. nála a kettő összege. Ettől eltekintve ennek a táblázatnak a megtekintése néhány nyugtalanító gondolatot vet fel: a) nemcsak az egyes korszakok átlagos caries-intenzitása nagy, hanem b) az egyes fogak, de főleg a fogszuvasodásra abban a korban még kevésbé hajlamos frontfogak részesedése is feltűnő. Különösen sok az életben elvesztett frontfogak száma. Ennél rosszabb arány a megbízhatónak minősíthető juvenis és adultus korcsoportban Magyarországon ma is alig található. Miként lehetséges ez ? Lenhossék eredményének ellenőrzésére, először az egész anyagra vonatkozóan, az ő módszere szerint feldolgoztam Huszár és Schranz, valamint saját XI—XIII. századbeli adataimat. Kiszámítottam a vizsgált, a szuvas, az életben elvesztett fogak számát. Lenhossék vizsgált fogak alatt az ép, a szuvas és az életben elvesztett fogakat érti. Ezek összes számához — eltérően az 1. táblázattól — végzi a viszonyítást. Lenhosséknál а XI—XIII. században — csak a felső állcsontban — a vizsgált fogak száma 2468. Ebből Az egyesített Huszár—Schranz és Tóth anyagban ugyancsak а XI—XIII. században felül a vizsgált fogak száma 6442. Ebből Az ilyenformán kiszámított adatok összehasonlításából kiderül, hogy a különbség ha nem is túl nagy, de még mindig elég jelentős. Lenhosséknál a szuvas -f életben elvesztett fogak csoportátlag-aránya 32,89%, az egyesített control-anyagban pedig 19,6%. Ezekután a control-anyagból kiemeltem a caries-hajlam szempontjából legfontosabb metsző- és hatosfog-hiányokat (2. táblázat. Itt az arányosítást az 1. táblázatnak megfelelően az ideális fogszámhoz végeztem. Vagyis minden ép ---hiányzik szuvas . 1657 — 67,11% 626 — 25,36% 186 — 7,53% ep ---hiányzik szuvas . 5173 — 948 — 321 -
