Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
76 PETRUCZ KATALIN DR. A Sailer és Braunsteiner (2) „Acholest” eljáráson alapuló Csokonay—Martonféle (3) szérum-cholinesterase methodicát tanulmányozva dolgoztuk ki a nválcholinesterase kimutatását. A Csokonay—Marton-féle módszer egy szín-indikátorral — jelen esetben bromthymolkékkel — és cholinesterrel impregnált szűrőpapír, ill. test-papír alkalmazásán alapszik. Az előpreparált világossárga test-papír szérum hatására sötétkékes-zöldre változik. Ferment hatására tehát a substratumból sav válik szabaddá, mely az indikátor színváltozását eredményezi. Összehasonlító alapnak (standardnak) pikrinsavval előpreparált testpapírt alkalmaztak. Minél hamarabb éri el a test-papír a standard-papír színét, annál magasabb a szérum ferment-aktivitása. A Csokonay—Marton-féle szérumvizsgálatok szerint az aktivitás középértéke átlagban 7 perc volt. Saját vizsgálatainknál a szérum levételével párhuzamosan egy ml nyálat vettünk le. Tekintetbe véve, hogy a vérszérum-cholinesterase molekuláris aktivitása az acetylcholin substratra nézve 8,5-es pH érték mellett 30°C-on 90 000-rel egyenlő (4), a következőképpen jártunk el: a reakcióhoz szükséges optimális nyál-pH elérése céljából 8-as pH feletti puffersorozatot alkalmaztunk. Az optimális hőmérséklet elérésére a tárgylemezeket előzetesen 50°C-os kemencébe helyeztük. A felhasznált nyál mennyiségét is növelve, míg a szérumból általában 0,05 vagy 0,02 ml-t használtak a színreakció kialakulásához, a nyálból 0,50 ml-t alkalmaztunk. A test-papírt és tárgylemezeket mindenkor steril csipesszel kezeltük. Eljárásunk tehát a következő volt: a szérum levételével párhuzamosan levett 1 ml nyálat 8,5-es pH-га pufferoltuk, majd ebből 0,5 ml-t cseppentve a steril tárgylemezre, ráhelyeztük a saját magunk által előpreparált test-papír csíkot és elindítva az időzítőórát, leolvastuk a színreakció kialakulási idejét. Legelső vizsgálatainknál párhuzamosan mértük ugyanazon betegeknél a szérum-cholinesterase szintjét a nyál-cholinesterase szintjével annak eldöntésére, hogy egyáltalán van-e cholinesterase a nyálban és amennyiben van, relatív mennyiségi eloszlása egyezik-e a szérumban levő cholinesterase mennyiségi eloszlásával. A párhuzamos mérések eredményei kimutatták, hogy van a nyálban cholinesterase és amikor a szérum-cholinesterase szintje magasabbnak vagy alacsonyabbnak adódott, ezzel párhuzamosan a nyálreakció hasonló festődést mutatott, tehát a nyál szín-reakciója pontosan kísérni látszott a szérum színreakciót. Kísérleti megfigyeléseink további eredményei: a fermentbontásra jellemző szín kialakulása nemcsak az időbeli eltolódás különbözőségében tűnt ki, hanem a szín-intenzitás foka is jelezni látszott a koncentrációbeli különbségeket. Legtöbb esetnél 1—2 percen belül megjelent a kékeszöld szín, nagyon sokszor azonban csak a 4, 6, 15 vagy 20 perc alatt érte el a maximális erősséget, amikor már stagnálni látszott. így jól el tudtuk differenciálni a szín megjelenése és stagnálása közötti időpontokat. Az elvégzett 118 mérés közül 12 esetben tapasztaltuk, hogy a test-papír azonnal zöldre festődött és a kékes árnyalatot meg sem közelítve végig megtartotta zöld színét, legfeljebb a zöld szín intenzitása fokozódott. A nyálak közül néhány allergiás hajlamú, néhány pedig posthepatitises betegtől származott, mint ahogy ez az anamnesisekből kitűnt. Az elvégzett vizsgálatoknál kapott színrekaciók tehát a következő százalékos eloszlást mutatták: 1. A vizsgált nyálak 20%-ánál kék színeződést nyertünk, annak jeléül, hogy a cholinesterase szint a legmagasabb. 2. Az esetek legnagyobb részénél, vagyis a vizsgált nyálak 70%-ánál pávakék elszíneződést kaptunk, mely a normál cholinesterase szintnek tekinthető. 3. A vizsgált nyálak 10%-ánál — az előzetesen leírt kék és pávakéktől jól megkülönböztethető —
