Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
1968. március LXI. évfolyam 3. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. I) r. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 1908 — 19S5. KÜRMÖCZf ZOLTÁN dr.. 1980 — 1991. Prof. MORELLI GUSZTÁV A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájáról (igazgató : Adler Péter dr. egy. tanár) 5-hydroxytryptamin hosszan tartó adagolásának hatása laboratóriumi állatok szájnyálkahártyáján írta: TERNER KORNÉLIA dr. és KOVÁCS JŰIIA dr. Az 5-hydroxytryptamin (5-HT) pharmacologiai, ill. toxikus hatásai közül a száj nyálkahártya-betegségek keletkezése szempont jából különösen három érdemel figyelmet: a kötőszöveti proliferatiót fokozó (1, 3, 7, 11, 23), a capillaris permeabilitást növelő és az oedema-képződést elősegítő (8, 9, 12, 18, 19, 22, 28, 30), valamint az ulcerogen hatás (4, 13, 14, 15, 26, 27). Ezen hatások egyes állatfajokon vagy éppen emberen (21) bizonyos körülmények között valószínűen létrejönnek, de nem idézhetők elő minden állatfajon tetszőlegesen, ezért jelentőségüknek értékelése körül különösen az emberi pathologia vonatkozásában meglehetős bizonytalanság uralkodik. Arra az alapvető kérdésre, ami a fogorvost érdekli, hogy van-e szerepe az 5-HT fentemlített három hatásának emberen a száj nyálkahártya hyperplasiás, gyulladásos, allergiás (6, 7) és fekélyes betegségeinek keletkezésében, az irodalomban nem találtunk utalást. Éppen ezért érdemesnek látszott megvizsgálni az 5-HT hosszan tartó adagolásának hatását laboratóriumi állatok száj nyálkahártyáján mind lokális, mind ip. adagolás esetén; ezen belül egyes szervek és a szájüregi nyálkahártya laesióinak összefüggését, valamint az 5-HT adagolásának hatását a hízósejtekre (a továbbiakban hs). Anyag és módszer Kísérleteinket különböző nemű, nem válogatott állatokon végeztük: 40 kb. 200—250 g súlyú fehér patkányon, 25 kb. 180—200 g súlyú tengerimalacon és 20 kb. 2000—3000 g súlyú nyúlon. Az állatokat ötös csoportokba osztottuk. Ilyen létszámú csoport elégségesnek látszott ahhoz, hogy a feltett kérdésekre igennel vagy nemmel válaszolhassunk. Az egyes csoportok kísérleti időtartama az állatok mortalitásától, ill. az elért eredményektől függően egy, két, négy vagy hat hónap volt. Mivel az irodalomban nincs pontosan meghatározva, hogy bizonyos állatfajon milyen adag serotonin szükséges minimálisan és maximálisan ahhoz, hogy kötőszöveti hyperplasia, gyomorfekély vagy vesekéreg-necrosis keletkezzék, úgy véltük, hogy hosszan tartó adagolásban nyilván kisebb mennyiség is elegendő. A szájnyálkahártyán nem végeztek hasonló kísérleteket, ezért indokoltnak tartjuk megemlíteni, hogy az 5-HT dosisának megválasztásakor két szempontot tartottunk szem előtt: egyrészt a felszívódás és metabolisatio valószínű mértékét (2), másrészt azt az ismert tényt, hogy ínyhyperplasiában és status aphthosusban szenvedő betegek egyébként egészségesek és rajtuk állandó hvperserotoninaemiának semmi jele nem észlelhető. Kísérleteinkben a tartós hyperserotoninaemiát igyekeztük elkerülni.
