Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
FELSŐ METSZŐFOGAK 55 leatio után fennmaradt üreget kitelődéséig nyitva kezeltük. A sebüreg jól telődött, a patiens fogai a trauma után másfél évvel szilárdak. Esetünkkel kapcsolatos problémakörből néhány kérdést taglalunk: 1. Lehet-e, érdemes-e gyökértömést végezni pulpa-elhalással járó traumát elszenvedett fogakon a gyermekkorban? 2. Amennyiben a fog a trauma következtében egészében nem hagyta el az alveolust, in loco vagy a fogat kihúzva végezzük-e el a gyökértömést? 3. Mi a pathomechanismusa a sérült fogakon — mások által is észlelt — localis cement-dentin resorptiónak? 4. Hogyan magyarázható az a Bruszt által közölt eset, mely szerint az intrusiót szenvedett maradó metszők lassan spontán a helyükre nőttek? Közlemények és saját tapasztalatunk alapján úgy gondoljuk, hogy lehetséges korrekt gyökértömést végezni tág gyökércsatornájú és még nem zárt gyökércsúcsú fogakon és érdemes is, mert ezek a fogak még hosszú ideig functió-képesek maradhatnak. Továbbá, ha elfogadjuk Ilg, Kromer és számos szerző véleményét, mely szerint a replantált fog megtartási ideje az élő gyökérhártyamaradvány nagyságtól függ, akkor meggondolandó az előzetes extractio, melynek során az amúgyis sérült gyökérhártyát további megpróbáltatásnak tesszük ki. Esetünkben a localis gyökérfelszín resorptio pathomechanismusát nem ismerjük. Valószínű, hogy localis gyökérhártya-sérülések megfelelő régiójában fellépő osteoclasisról van szó. A fogak spontán újra kinövésével kapcsolatban feltételezzük, hogy a traumát követően a környező szövetek regeneratiója, az eközben fennálló sejtes proliferatio, a revascularisatio és bizonyos hyperaemia, következésképpen a szöveti osmotikus nyomás növekedése vehetők elsősorban figyelembe, mint a fogakat kihajtó erők. IRODALOM. 1. Balogh K.: Gyermekszájsebészet. Oravecz P.—Varga I.—Schranz D.—Huszár Gy.: Gyermekfogászat, fogszabályozás, iskolafogászat. Budapest, Eü. Kiadó, 1954. — 2. Boros S.: Fogászati pathologia. Budapest, Medicina, 1961. — 3. Bruszt P.: Fogorv. Szle, 51, 133, 1958. — 4. Ellis cit. Balogh. — 5. Faust cit. Healay. — 6. Healay, H. JOral Surgery, Med. Path. 6, 775, 1953. — 7. Ilg, V. К.: DZZ, 6, 653, 1951. — 8. Kromer, H.: Brit. Dent. Journal. 84, 210, 1948. — 9. Lundquist cit. Healay.— 10. TóthP.: Gyermekfogászat. Budapest, Medicina. 1962. Л. Чат о: Случай внедрения верхних резцов в челюсть. У 10-летнего ребенка в результате травмы произошло вдавление верхних резцов в челюсть и их пульпа отмерла. После репозиции и 9-недельной фиксации зубы укрепились, но через год пришлось из-за распространенного разрежения около корней зубов проводить пломбирование корней и резекцию. Зубы пациента окрепли и выздоровление проходит постепенно. Dr. L. С s a t ó: Verschwinden oberer Schneidezähne in den Kiefer. Die oberen Schneidezähne eines 10 jährigen Kindes wurden durch ein Trauma in den Kiefer zurückgetrieben, ihre Pulpa ist abgestorben. Die Zähne wurden reponiert und 9 Wochen hindurch fixiert. Es erfolgte vollständiges Festwerden der Zähne. Nach einem Jahr mussten aber wegen ausgedehnten Aufhellungen um die Wurzelspitze herüm Wurzelfüllungen und Resektionen vorgenommen werden. Die Zähne des Behandelten befestigten sich nun endgültig, die Ausheilung erfolgt fortlaufend.