Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

SEDUXEN

39

Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikájáról (mb. tanszékvezető: Boros Sándor dr. egyet, docens)

Tapasztalatok Seduxen-nel, az új hazai minor tranquillanssal

írta: BÉRES KÁROLY dr.

A fogászati beavatkozások kellemetlen, feltételezetten fájdalmas volta miatt a betegek bizonyos hányadában jellegzetes psyches állapot kialakulásához vezetnek. Az állapotot leginkább a szervezet alarm-reactiójához hasonlíthatnánk, amelyet sympathicus-túlsúly, szívdobogás, szorongás, nyugtalanság, tremor, izzadás, nyáladzás stb. jellemez. Gyakori jelenség ez nemcsak a fogászati sebészet, hanem a konzerváló fogászati beavatkozásainál is. Törekednünk kell az izgalmi állapot megszüntetésére, mert nehezíti a kezelést, akadályozza a betegekkel való együttműködést és kellemetlen emlékképek forrásává is válik. Ambulans betegekről lévén szó, műtéti előkészítésre nincs mód. A localis anaesthesiával gyakran kerülnek alkalmazásra különböző contentrációban adrenalint is tartalmazó készítmények, melyek a meglevő sympathicus-túlsúlvt tovább fokozhatják. Ezek, az idegrendszeri hatásokon túlmenően sokszor cardialisan sem közömbösek.

A psychosedativumok, tranquillansok elterjedése óta, a velük végzett adaequat praemedicatióval a fogászat és szájsebészet is egyre gyakrabban él. Inovay és Vámos (1) 206 műtéti és 55 konzerváló fogászati ellátásban részesülő beteg Dalgol-előkészítéséről számoltak be. A chloraethyl-bódítás után gyakori hányingert s a vele járó reactiókat megszüntette vagy mérsékelte, a betegek szorongását jól csökkentette. A külföldi fogorvosi irodalomban Trotter (2) és Nebel (3) számoltak be a methylpentinolról, nagy beteganyagon nyert kedvező tapasztalatok alapján. Törteti, Gyetvai és Halász (4) egyes ataracticumoknak localanaesthesist potentiáló hatását vizsgálva azt tapasztalták, hogy míg az Andaxin és a Largactil nem befolyásolják a fogak elektromos úton mért ingerküszöbét, addig a methvlpentinol az ingerküszöböt kétszeresére emeli. Szekeres és Miriszlai (5) szellemileg csökkent értékű gyermekek fogkezelésének praemedicatiójában összehasonlítható vizsgálatokat végeztek Andaxinnal és Dalgollal. Hangsúlyozzák, hogy a „kezelhetetlen” gyermekek Andaxin, ill. Dalgol együttes hatására 90%-ban kezelhetőkké váltak. Kedvezőnek ítélték a készítmények nyálelválasztó hatását is.

A gyógyszeres előkészítés, mint látható, előnyösnek mutatkozik. Ez ösztönzött minket arra, hogy egy újabb hazai minor tranquillans, a Seduxen hatását vegyük vizsgálat alá. A Seduxen tabletta hatóanyaga a 7-klór-l-metil-5-fenil-3 H-l, 4-benzodiazepin-2 (lH)-on, vagy más néven diazepam. Felépítésileg a Libriumhoz hasonló, sedativ hatását a nagyagykéreg izgalmának gátlása útján éri el s nagy adagban sem okoz elalvást. Kísérleti állatokon a menekülési, félelmi, támadási és düh-reactiók csökkentését már oly adagjai is létrehozzák, melyek a spinalis és magasabb motoros tevékenység befolyásolására nem elegendők. Feltételezik, hogy a centrális sedativ hatás nem kizárólag a proprioceptiv afferentatiók csökkenésén alapul, amit a phenobarbiturállal azonos nagyságrendű anticonvulsiv hatás is alátámaszt. Izomrelaxans és anticonvulsiv hatása erősebb, mint a vele rokon Libriumé, ezért különösen a feszültségi állapotokkal járó kórképek klinikai befolyásolására alkalmas (Heise G. A., Hoff E., 6; Himwich H. E. és mt., 7; Feldman R. S., Lewis E., 8; Danziger R. F., 9). A diazepam therapiás tapasztalatairól a belgyógyászati (Meusert W., 10), orthopaediai (Klunker W'., 11), psychiatriai-neurologiai (Di Francesco A., 12) és a szülé