Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
268 SZABÓ H. DR.—BECZNER S. DR.—MATAVOVSZKY M. DR. Közlemény a Központi Stomatológiai Intézetből Tejmolarisok pulpakezelése ,,N2“ anyaggal Irta: SZABÓ HANNA dr., BECZNER SÁNDOR dr., MATAVOVSZKY MÁRIA dr. Az utóbbi évek folyamán már átment a fogorvosi köztudatba, hogy a tej fogak megtartása a fogváltásig nemcsak ajánlatos, de elég exaktul el is végezhető. Abban a törekvésben, hogy a tejfogakat egész élettartamukon át helyükön tartsuk, számtalan meggondolás szerepel. Igyekszünk a kisgyermektől távoltartani a fájdalmat, kivédjük az esetleges szeptikus szövődmény bekövetkeztét, vagy pl. a vérzékeny gyermek foghúzását elkerüljük. Mindez munkánk fontos része. A funkcióban tartott tejfogazat biztosítja az állcsontok arányos fejlődését, a maradó fogazat szabályos elhelyezkedését, épségét, ez már a tejfogak konzerváló kezelését megelőző orvosi munkává is minősíti. A tejmolarisok cariesének nagy száma és a gyermekkezelés ismert, de eltúlzott pszihés nehézségei miatt azonban még mindig gyakran tapasztaljuk, hogy a fogorvosi gyakorlatban a munkaigényesnek tartott tej moláris-kezelés helyett ezeket a fogakat extrahálják, tekintet nélkül a gyermek életkorára vagy a fogváltás várható idejére. A Központi Stomatológiai Intézet gyermekfogászati osztálya is évek óta foglalkozik azzal a problémával, hogy a gyakorló fogorvos és a gyermekfogorvos számára olyan kezelési módszert dolgozzon ki, amely a megbetegedett pulpájú tejmolarisok minél egyszerűbb és rövid idő alatt legeredményesebb konzerválását biztosítja. Mint a szakirodalomból kitűnik (amelyben olyan nevek szerepelnek, mint Euler, Harndt, Rebel, Kessler, Schröder stb.): mindenütt, ahol a tejfogak megtartásának gondja felmerült, a kezelési módszerek sokaságával próbálkoztak a pulpasapkázástól a mumifikáláson, pulpectomián át a tejfogak gyökértöméséig. Osztályunkon évek előtt nagyobb beteganyagon próbáltuk ki a calciumhidroxiddal való pulpasapkázást, majd ennek nem eléggé kielégítő eredményei után bevezettük az amputált tejfogbélnek a bolgár gyermekorvosok által ajánlott trikrezolformalin-rezorcinos impregnálását. Ugyan szövettani vizsgálat nélkül, pusztán a klinikai tüneteket mérlegelve több mint 2 éves megfigyelés alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy az impregnációs kezeléssel a fertőzött pulpájú tejfogakon jó eredmény érhető el, azonban ezekhez a kezelésekhez foganként átlag 3 ülésre volt szükség. Minthogy a nagy carieshajlamú 3—5 éves korú gyermekek szájában gyakori az összes tejmolarisok pulpáig terjedő carieses folyamata, a hosszadalmas kezelési módszerrel hónapokig tartott egy-egy száj szanálása, ami nemcsak az orvosnak került sok idejébe, de a gyermek s — ami még nagyobb baj volt — a szülő ráunt a kezeléssorozatra, és a fogak egy része kezeletlenül maradva tönkrement. Ezért igyekeztünk az impregnáláshoz hasonló jó eredményt adó, de rövidebb kezelési idő alatt elvégezhető metódust találni. Ettől a céltól vezetve végeztünk az utolsó 18 hónap alatt 841 gyermek 1280 tejmolarisán Sargenti-féle ,,N2” gyógyszerrel pulpaamputatiót. E kezelési sorozaton belül eleinte főleg pulpitis és gangraena diagnosisu fogak megtartását végeztük, később kiterjesztettük a kezelést a tej IV-es fogak approximalis mély car leseinek eseteire is. Ezek a ca vitások adják ugyanis a sikertelen tejfogtömések nagy részét. Az első tejmolarisok szöveteinek méreteibő l(ahol az approximalis oldalon a zománc- és dentinréteg együttes átlagvastagsága 1,3 mm) következik, hogy az approximalis fel-
