Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
MAXILLA TÖRÉSE 263 Mivel az állcsont törését néha jelentős erejű trauma idézi elő, ami halálos is lehet, átnéztem a DOTE Igazságügyi Orvostani Intézete által 1945 és 1967 közötti 22 évben végzett 9300 boncolás jegyzőkönyvi anyagát és 84 arcközépharmad-törést találtam. Közülük 75 a helyszínen meghalt. Csupán 9 sérült jutott élve gyógyintézetbe, ahol egy-két órával vagy legfeljebb három nappal élte túl a balesetet. A halált okozó körülmények összesítését az 5. táblázatban ismertetem. 5. táblázat Abszolút szám 0/ /0 Szakkezelésre, intézetbe szállítva Közlekedés....................................... 48 57,1 5 Ipari üzem...................................... 2 2,4 — Mezőgazdasági............................... 10 12,0 2 Ütés, verekedés, gyilkosság . . . 6 7,1 — Esés..................................................... 4 4,7 — Sport.................................................. — — — Lövés ................................................ 10 12,0 1 Egyéb ................................................ 4 4,7 1 Összesen........................................... 84 100,0 9 A legtöbb halálos balesetet a közlekedés okozta (48); 20-at vonat (egy része suicidium), 6-ot villamos, 18-at autó (legtöbbet teherautó), 4-et motorkerékpár ütött el. A halálos motorkerékpár-baleset a vonat- és autóbalesetnek csupán egyötöde! A 10 mezőgazdasági sérült közül négyet gép (traktor, pótkocsi) gázolt halálra. Aston és Perkins 27 közúti sérülést követően elvesztett betegéből 19 (70(4) a fején sérült, közülük 11 arcközépharmad-törést szenvedett; 13 volt motorkerékpár-baleset áldozata. A vizsgált 22 év alatt klinikánkon 95 beteget kezeltünk állcsonttöréssel, ugyanezen idő alatt Debrecenben és környékén 84 arcközépharmad-törött sérült meg halálosan. A két adat összehasonlítása nem egészen reális, mivel az Igazságügyi Orvostani Intézet összesítése a haláloki boncolás folytán nem állcsont-, hanem arcközépharmad-törött anyagot szolgáltatott; a klinikai beteganyagból viszont hiányzik a járomcsont, járomív, orrcsont és a processus alveolaris izolált törése. így is feltételezhetjük azonban, hogy az arcközépharmadtöröttek egyharmada-egynegyede a súlyos sérülés vagy a töréshez társult roncsolás miatt halt meg. A halálosan sérültek kb. 10%-a orvosi segítséghez jutott ugyan, de egyikük sem élt három napnál tovább. Ezt megfordítva talán arra következtethetünk: ha a súlyosan sérült arccsonttörött az első három napot túléli, remény van felgyógyulásához. Sokan a magyarszak szövegben idegen nyelvek, főleg a német Oberkiefer és Unterkiefer mintájára, felső állcsont és alsó állcsont kifejezést használnak. Ennek magyartalanságáról már többször esett szó; így Bugyi is megállapítja: ,,A helyes magyar megjelölés nem ismer felső és alsó állcsontot!” „Van egy merev állcsont (maxilla), és egy mozgó állkapocs (mandibula)”. Helyes lenne, ha a fogalmak tisztázása érdekében ezeket a szavakat csupán jelentőségüknek megfelelő értelemben használnók; a maxillát magyarul csak állcsontnak, a mandibulát pedig állkapocsnak neveznők. Jobb gyűjtőnév híján „állcsontok” névvel illethetnők együtt a maxillát és mandibulát.
