Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
1968. június LXI. évfolyam 6. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. D r. VARGA ISTVÁN Szerkesztették : 1908—1925. К Ö R И Й C Z V ZOLTÁN dr.. 1926—1931. Prol. MORELLI GUSZTÁV Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájáról (igazgató : Tóth Károly dr. egyetemi tanár) Arcüregsipoly zárása subacut és chronikus szakban radikális beavatkozás nélkül írták: TÓTH KÁROLY dr. és PAPP PIROSKA dr. A szájüreg és a sinus maxillaris között dentalis okok következtében létrejövő összeköttetések (defectusok, fistulák) zárásánál a siker egyik lényeges tényezője az orrmelléküreg fertőzésmentessége (1, 2, 5, 7, 8, 9, 12, 13, 14, 15, 16). A perforatio óta eltelt idő szerint az összeköttetéseket acut (1—2 nap), subacut (2—8 nap) vagy chronikus (8 napon túl) szakban levőknek tekintjük (1). Tapasztalat szerint fertőződés már az acut stádiumban bekövetkezhet. Főként Wassmund (16) vizsgálata óta fertőzöttnek tekintik a sinust a subacut és a chronikus szakban. A perforatiós nyílás subacut és chronikus szakaszában az egyszerű zárás után nagyon sok recidiva következett be. Ezek oka legtöbbször fertőzés volt (1, 2, 7, 9, 13, 15, 16). Ezért, mivel a nyílás keletkezése óta eltelt idő és a sinus gyulladásának kifejlődése között elég szoros összefüggés áll fenn, e kettő a gyakorlatban azonos értelmezést kapott. Kialakult az az általános vélemény, mely szerint a sinus gyulladása esetén (vagyis a perforatiós nyílás subacut szakaszától) a defectus zárására a legbiztosabb és legcélravezetőbb eljárás a radikális műtét (Denker, Luc-Caldwell és különböző módszerű plasztikai zárás; 2, 4, 7, 9, 13, 15, 16). Wassmund vizsgálatait az antibioticumok előtti időszakban végezte. A rhinogen eredetű acut sinusitisek kezelésében a fül-orr-gégészek körében már akkor, de különösen az antibioticumok birtokában a konzervatív eljárás az uralkodó (3). A dentogen eredetű perforatiós nyílások zárásánál és sinusitisek kezelésénél a két fázisban történő (gyulladás levezetése, majd egyszerű plasztikai zárás) ellátás nem honosodott meg (1, 14). Az utóbbi időben szaporodnak azok az adatok, melyek szerint Wassmund megállapítása kissé túlzó. Schönberger (12) hetek, sőt hónapok múlva az esetek 28%-ában ép sinus nyálkahártyát talált. Killey (6) a sinusba került gyökerek vizsgálata kapcsán az orrmelléküreg nyálkahártyáját igen sok esetben még évek múlva is egészségesnek találta. Schäfer (10) ugyanezt figyelte meg. Az antibioticumok eredményes használatáról többek között az alábbiakban számoltak be: Schilli (11) szerint antibioticum, sulfonamid, cortison gél vagy vizes oldat alkalmazására a sinusitisek zöme gyógyul és csak 25%-a megy át chronikus formába. Erődi (3) 1000 megfigyelt esete kapcsán az antibioticumok alkalmazását igen eredményesnek tartja. Ugyanez a véleménye Mutschelknauss-nak. (8) is. A perforatiós nyílások zárása közben mi magunk is gyakran tapasztaltuk, hogy az orrmelléküreg nyálkahártyáján a gyulladásnak nincs szemmel látható nyoma (váladék, megvastagodás, polyposus elváltozás). Más esetekben pedig elváltozást csak a közlekedő nyílás környékén láttunk. Mindig gondot okozott azonban az, hogy a radikális műtét, különösen fogatlan szájban, a prothetikus
