Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
144 KOLLÁR LAJOS DR. sa az úgynevezett láncreakció. Minél hosszabb ideig tart ez a folyamat, annál nagyobb lesz az óriásmolekula. Az oldási folyamat hűtéssel meghosszabbítható. Érdekes kísérletről számol be Hofmann. Észlelése szerint az átlátszó Paladur önkötőakrilát szobahőmérsékleten 17 perc alatt keményedik meg, ez 4°C-on két és háromnegyed óráig tart, —7,5°C-nálpedig 8 óra hosszat. A hűtéssel készült polimerizátum pórusmentes, tökéletesen átlátszó és sokkal j óbb minőségű a szobahőmérsékleten nyert polimerizátumnál. A minőségkülönbséget a tökéletesebb oldódás és a hosszabb ideig tartó láncreakció magyarázza. Hofmann eljárását a gyakorlatban úgy alkalmazza, hogy direkt alábélelésnél a megkevert masszát felhasználása előtt néhány órára jégszekrénybe helyezi. Folyadék (monomer). Csak az utóbbi időben sikerült meglehetősen bonyolult desztillálási eljárással vegytiszta monomert előállítani. A régebbi monomer kevés vízből, acetonból és metilalkoholból álló szennyeződést tartalmazott, amely előállítása közben keletkezett. E három folyadék együttesen azeotrópos forráspontot képez. Ez alatt azt értjük, hogy az oldat forráspontját nem a három folyadék forráspontjának számtani középaránya adja meg, hanem annál lényegesen alacsonyabb. Erre gyakorlati példa, hogy míg a monomer forráspontja 100,3°C és a vízé 100°C, addig a kettő oldatának 80°C. Ezek a szennyeződések nem vesznek részt a polimerizációban, hanem gőzzé alakulva belső porózitást okoznak. A gyárak újabban áttértek a térhálós szerkezetű polimerizátumot létrehozó monomer gyártására. Ez esetben a fonal alakú nagy molekulák keresztkötéssel is kapcsolódnak egymáshoz, ami az anyag minőségét javítja. A fejlődés egyik iránya az olyan szobahőmérsékleten polimerizálódó anyag, amely nemcsak javítás, hanem lemez készítésére is alkalmas. Ezeknél a termikus zsugorodás (3 térfogat %) elmarad, ezáltal pontosabb lemez készíthető. Ilyen a Siplon és a Paladur, melyek ,,K” értéke még nem érte el a melegen polimerizálódó anyag minőségét. Mint érdekesség, a Pastacryl említendő meg, melynél a por és a folyadék összekeverve paszta alakjában tubusban kerül forgalomba. Előnye a pontos keverési arány és adagolás. A korszerű lemezanyag a Kulzer-féle Páladon 65, Wilde Wil 3—L és HR-synchron, ezeket különböző színárnyalatban gyártják. A magyar lemezanyag minősége helyes feldolgozással kifogástalan. A felső lemezek perlonhálóval való megerősítésével kapcsolatban másfél évtizedes tapasztalatom van. Olcsó és egyszerű eszközzel, nagyobb teherbírású, tartósabb lemez készíthető. Előnye, hogy a lemez nem törhet el, csak megrepedhet, mivel a háló a törvégeket összetartja, így a protézis továbbra is működőképes marad. A lemez tehát a beteg számára legalkalmasabb időben javítható. A külföldi irodalomban a perion-megerősítéssel kapcsolatban ellentétes vélemény alakult ki; saját tapasztalataim alapján az eredmény jónak mondható. A puhánmaradó akrilátok elterjedése az anyag javulásával nagymértékben fokozódott. A puhánmaradó anyaggal való alábélelés előnyeivel, főleg alsó protézisnél, újabban mind több közlemény foglalkozik. A természetes fogak kihúzása után a funkcionális ingerek hiányában a gerinc és a lágyrészek visszafejlődnek. Ezt a sorvadást fokozhatja a protézis nyomása, mely ellentétes fiziológiai helyzetet teremt. Míg ugyanis a természetes fogakat érő rágónyomás a parodontalis szövetek közvetítésével az állcsontra húzó hatássá alakul át, addig a lemez nyomó hatást fejt ki. A károsodás nagyobb mértékű, ha a gerincre ható nyomás nem egyenletes. Teljes felső fogsornál a rágónyomást nagy többségben a szájpad fogja fel, mely boltozatos alakjánál fogva nagy megterhelést bír el, így a gerinc alig károsodik. Windecker szövettani vizsgálattal kimutatta, hogy a gerinc olyan helyein, amelyeket fokozott nyomás ér, a sorvadás helyén durva rostos kötőszövet-párnázat képződik.
