Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
„X” SPLINTER 113 kötő akrilátot helyezünk, s ebbe mintegy bepréseljük a megfelelő nagyságú sínelemet, majd fölös mennyiségű akriláttal befedjük, illetve túltőltjük a cavitast. A polimerizáció befejeztével a felesleges akrilátot eltávolítjuk, majd a megmaradt részt kipolírozzuk. A drót nagyságának meghatározása úgy történik, hogy a drótszálat bevezetjük az egyik cavitasba oly módon, hogy átlósan befeküdjék szomszédos fog cavitasába is. Majd ez utóbbi cavitas pulpáris szélénél a drótot egy szeparáló koronggal bevágjuk, ezután onnan eltávolítva a megjelölt helyen ugyancsak szeparáló koronggal levágjuk. Kis átmérőjű, keskeny fogak esetében nem egy vonalban (2. ábra), hanem két szinten helyezzük el a drótokat (3. ábra). A fogak átmeneti rügzítésére drót ligaturát nem alkalmazunk, ezzel esetleg traumás okkluzió alakulhat ki. Ehelyett a polimerizáció idejére a helyes okkluzió biztosítása céljából a beteggel összeharaptatunk. Kísérletek különböző sín-elemekkel Említettük, hogy az ,,X”-ekkel értük el a legjobb eredményt, de amíg erről meggyőződhettünk, még sok mindennel próbálkoztunk. Részben a platinaaranydrót beszerzési nehézségei és költséges volta miatt, részben a keresés jegyében hasonló jellegű, de olcsóbb s hozzáférhető anyagokból készült sín-elemeket próbáltunk ki. így a 0,3-as wipla lemezből kis téglalapokat vágtunk, s a középen vezetett hosszabb átmérő mentén — a könyvborító laphoz hasonlóan — meghajlítottuk, azaz a meghajlított lemezvégeket nem simítottuk szorosan egymáshoz. Ezzel ugyanis biztosítottuk azt, hogy a sínelem az akrilátban jól rögzüljön (4. ábra). Sajnos ugyanazt tapasztaltuk, mint a recés drótnál, a cavitasból az akriláttal együtt bújt ki a merevítő elem. Rozsdamentes csavarokat is használtunk, ezek jól beváltak az oldalsó fogak sínezésénél (5. ábra). E helyen említem meg, hogy a lemezkék esetében megpróbáltunk néhány fogást a jobb rögzítettség elérése érdekében. így vésőszerűen kialakított műszerrel a cavitasba helyezett lemezt megkíséreltük maximálisan szétnyitni (6. ábra). Ehhez azonban olyan nagy erőre volt szükség, mely már az extrakció veszélyével járt. Gondoltunk arra is, hogy a cavitasokat különböző magasságban és labiális irányban hegyes szögben találkozó síkokban alakítjuk ki s így ragasztjuk be a lemezkéket. A gingivához közel eső cavitas kialakítása azonban nehézkes. 4. ábra. A 1,2-t sínezö kissé szét- 5. ábra. Oldalsó fogak sinezése rozsdamentes nyitott lemezke, az eltérő tengelycsavarral állás miatt ferdén elhelyezve A splintek alkalmazásának nehézségei Az ,,X” splintek alkalmazásának részletes ismertetése előtt két olyan problémát kell megemlítenünk, mely a splintekkel történű sínezésnél mindig nehéz
