Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
70 SZABÓ I. DR.—PETI J. DR—BÍRÓ M. DR. Az eséstől származó állkapocstörések száma és százalékos aránya is emelkedett az utolsó öt esztendőben. Amíg az első tíz évi beteganyagunknál 8,3%-ban szerepelt a törés okaként esés, addig 1961—65 között a betegek 16,5%-a került ebbe a csoportba. Az eséstől származó állkapocstöréseket főleg az 50 év feletti korcsoportok adták. A sportbalesetek okozta állkapocstörések százalékában eltérést nem észleltünk. Ha az állkapocstörések leggyakoribb okait a hazai statisztikák tükrében megvizsgáljuk (4. ábra), azt látjuk, hogy a foglalkozási balesetekből (mezőgazdasági + ipari) származó törések —Csepura és Schweigl adatait kivéve — általában 15—20% gyakoriságúak. Csepura az 1952- ben közölt igen magas 48,8 törésszázaléka okának főképpen a lórugástól származó eseteket jelölte meg. A közlekedési balesetekből származó mandibula fracturák 24—31% között mozognak a hazai statisztikákban elég egyöntetűen, kivéve Csepura adatát. A verekedésből eredő állkapocstörések tekintetében saját adatunk a legkirívóbb: 37,6%, különösen Nyárády 10,1%-os adatával szemben. A többi hazai szerző általában 20% körüli eredményt kapott. A hazai adatok végeredményben azt tükrözik, hogy az állkapocstörések leggyakoribb okát a foglalkozási és közlekedési balesetekből, valamint a verekedésből származó sérülések adják, 65—70%-ban. A három leggyakoribb ok között lényeges százalékos eltérés nem mutatható ki. Ha saját statisztikánkat a legújabb külföldi statisztikákkal hasonlítjuk össze (5. ábra), azt látjuk, hogy Lindström (11) helsinkii adatai nagy hasonlatosságot mutatnak saját adatainkkal. Schuchardt (14) a hamburgi egyetem szájsebészeti osztályának 10 évi állkapocstörött beteganyagából a foglalkozási balesetekből származó törések okát 10%-ban adja meg. Közlekedési baleset az ok 31,7%-ban. Blomquist (2) a malmöi fogászati klinika beteganyagánál a következő statisztikát kapta: foglalkozási baleset 6,0%-ban, közlekedési baleset 41,0%-ban, verekedés 26,0%-ban okozott állkapocstörést. Hagan (7) a michigeni kórház baleseti statisztikájából az állkapocstörések 58,9%-ában az okot a közlekedési balesetek adják. Elenyészően kevés az ipari centrumhoz mérten a foglalkozási balesetekből származó fractura: 4%. A verekedés, mint ok, nála is még 17,8%-ban szerepel. De hasonlóképpen a közlekedési balesettől származó állkapocstörések leggyakoribb voltát hangsúlyozza Huelke és mtsainak közleménye 1962-ben, valamint Miyagawa és mtsaié 1957-ben. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a Szegedi Fogászati Klinika az 1951. évtől kezdve az elmúlt 15 év alatti állkapocstörött beteganyaga abszolút számban I. II. III. Foglal к IV. V. ozási I. II. III. IV. V. Közlekedési 5. ábra I. II. IV. V. Ütés
