Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
KÉNYSZERHARAPASOS HELYZETEK 35 A kényszerhelyzet további diagnosztikus jele a szájnyitás korlátozottsága vagy a normálisnál nagyobb szájnyitás, és ezt követően az állkapocs zárásának akadályozottsága. Egy további diagnosztikus jel, hogy szájnyitáskor az állkapocs lateralis irányban deviál. Nehezen értékelhető tünet azonban ez is, mert az állkapocs, ha ép az ízület, szájnyitáskor szintén deviálhat az egyik irányba. Igv pl. az egyoldalon rágóknál az állcsúcs a rágásra használt oldal felé tér ki; ez Eschler és Böttger megállapítása. Ép állkapocsízület esetén az állcsúcs ugyancsak a felé az ízület felé deviál, amelynek saggitalis fejecspályája meredekebb a contralateralis oldalinál, mert így főleg rotációs mozgás érvényesül és hiányzik a Bennett-mozgáa. De megbetegedett állkapocsízület esetén is az egészséges oldal felé térhet ki az állcsúcs szájnyitáskor, ha a kóros elváltozás csupán az articulatio discomandibularis ízületre korlátozódik. Látjuk tehát, hogy a Bennett-mozgáa hiánya vagy korlátozottsága sem mindig érvényesíthető tünet a diagnosis felállításában. Az állkapocs lateralis irányú deviálásával ugyanis azt kívánjuk megállapítani, hogy melyik oldalon került az ízületi fejecs kényszerhelyzetbe. Mivel nagyon gyakori, hogy az ízületi fejecsek kényszerhelyzete unilateralis, és az esetek kisebb számában mutatkozik csak bilaterálisnak, a középvonalnak egyik irányba történő eltolódása és az intercuspidatióban támadt zavar, esetleg a harapási forma bizonyos mértékű megváltozása már értékes diagnosztikus jel, de még mindig nem elegendő annak megállapítására, vajon a fejecs kényszerhelyzete uni- vagy bilateralis-e. A Ledley-féle rágómozgási szög diagnosztikus jelentősége Kemény, Rehák és Varga szerint sokkal biztosabb eljárás az uni- vagy bilateralis kényszerhelyzet kimutatására a Ledley-féle rágómozgási szög regisztrálása (1. ábra). Ezen azt a szöget értjük, melyet az adductiós irányú rágómozgás a vízszintessel bezár. Emberben a rágómozgási szög mindig kisebb 90°-nál, leggyakoribb a 80°-os szögelhajlás. A rágómozgási szög regisztrálásával jól megállapítható, hogy melyik oldalon szűkült be vagy esetleg teljesen akadályozott az adductiós irányú mozgás. Ez egyszersmind jelzi, hogy hol kell keresnünk a fogazatban az izomvezetés számára az elcsúszási akadályt, vagy melyik oldali condylus kerülhet az állkapcsot mozgató izmok funkcionális diszharmóniája következtében aktív fogvezetéssel beékelt helyzetbe. Ennek eliminálásával a kényszerhelyzet ugyan még nem szűnik meg, de az articulatiós mozgások akadálytalanná válnak, és ez egymagában már nagy könnyebbséget jelent a beteg számára.