Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
HARAPÄSOS NYELVSÉRÜLÉS 375 A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájáról (igazgató: Adler Péter dr. egyetemi tanár) és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetéből (igazgató: Nagy János dr. egyetemi tanár) Harapásos nyelvsérülés írta: SZABÓ CSABA dr. és SZABÓ MIKLÓS dr. A nyev solitaer kis sérülésével gyakran találkozunk. Közismert formája a harapott seb, amely a gyermek elesésekor, valamint epilepsiás rohamban keletkezik. Általában a fogorvosi beavatkozás nem kívánó következménye a nyelv metszett (szakított) sebe. A nyelv kiterjedt, esetleg csonkuláshoz vezető solitaer (isolált) sérülése azonban ritka. Ezt bizonyítja, hogy az általunk áttekintett szakirodalomban csak három esetet találtunk, és a nyelvvel foglalkozó monographia sem említi (6, 4, 3, 1). Ez valószínűleg a nyelv védett helyzetéből, izomszerkezetéből, mozgékonyságából és alakváltoztató képességéből, valamint az évek folyamán kialakult egyéni védő-készségből (rutin) adódik. Kiterjedt mehanikai sérülés létrejöhet közvetlen és közvetett behatásra, akár külső erőszak, akár a beteg maga sérti meg nyelvét. A külső erőszak is lehet harapás, pl. aberrans sexualis cselekmény kapcsán (6). A csonkulással járó nyelvsérülés ellátása a sérülés localisatiójától, jellegétől és kiterjedésétől függ; az elsődleges sebellátás többnyire a seb varrására és a nyelv mozgását gátló körülmények felszámolására szorítkozik. Késői ellátáskor a hegek felszabadítására és új hegek létrejöttének megakadályozására kell elsősorban tekintettel lenni, ugyanis a kiterjedt heg gyermekeken és fiatalokon növekedészavarokhoz és ezáltal az állkapocs deformitásához vezethet (2). A jó vérellátás következtében a nyelv sebei jól gyógyulnak. Amennyiben a nyelv nagyobb része nem esett áldozatául a sérülésnek, a nyelv szerkezetéből és tulajdonságából adódóan a gyógyulás után nem marad vissza jelentős functiós zavar. A nyelvsérülések problematikája elsősorban igazságügyi orvosi vonatkozásban érdemel figyelmet. Esetünk ismertetése: M. L. 25 éves cigányt 1965. dec. 4-én vettük át az egyik járási kórház sebészeti osztályáról defectus linguae traumatica diagnosissal. A kórházi anamnesis 1. ábra
