Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
266 ADLER PÉTER DR. Й. Ш о ш : Физиологическое и патологическое действие ионов фтора. Фтор является очень активным следовым элементом, передозировка которого сопровождается серьезной опасностью. Поэтому при защите от кариоза нужно весьма тщательно регулировать соответствующую дозу. Если при фторировании питьевой воды мы не сможем полностью и достоверно обеспечить эту предпосылку, то лучше прибегать и прочим профилактическим методам (фторированная зубная паста, смазывания содержащим фтор соединением, содержащие фтор таблетки, фторированная поваренная соль и т. д. Prof. Dr. J. Sós: Die biologischen und pathologischen Wirkungen des Fluor-Ion. Fluor ist ein sehr aktives Spurelement, durch dessen Überdosierung ernste Gefahren herauf beschwört werden können. Bei der Kariesprophylaxe muss auf die entsprechende Dosis streng geachtet werden. Können wir in der Fluorkomplementierung des Trinkwassers diese Bedingung nicht mit voller Verantwortung gewährleisten, dann sollen wir eher sonstige Vorbeugungsmassnahmen (Fluorzahnpaste, Fluorpinselung, Fluortabletten, Fluorkochsalz usw.) anwenden. A fluor hatása az emberi fogazatra Irta: ADLER PÉTER dr. egyetemi tanár Minthogy a konfrencia résztvevői e kérdéskomplexusnak szakértői, az alapfogalmakat ismertnek tételezve fel, röviden a világirodalomban ismertetett tények regisztrálására szorítkozhatom. I. Foltos zománc. A manapság e néven ismert fejlődési rendellenésségről több mint 50 éve tudunk, de csak a harmincas évek elején mutatták ki, hogy túlzott F-fogyasztás következménye (Churchill, Smith). A F-ingestio és a foltos zománc kapcsolatát illetően aránylag hamar derült fény a következő tényekre: 1. Párhuzam mutatható ki az ingestált F mennyisége, ill. vízzel történő fogyasztás esetén a F-concentratio és a foltos zománc által érintett személyek és fogak száma, nemkülönben a foltozottság foka között. 2. Foltos zománc csak azokon a fogakon támad, amelyek a fokozott F-ingestio idején fejlődnek. A későbbiekben az is kiderült, hogy a zománcképzést végző ganoblast az állati szervezet minden más sejtjénél lényegesen érzékenyebb a túlzott F-ingestióval szemben, azaz már olyan mérvű túladagolás is — sajnálatos módon csak jóval később láthatóvá váló — károsodását okozza, mely a szervezet többi sejtjét, szövetét, functióját egyáltalában nem befolyásolja. A ganoblastot károsító határ-concentratio az állandóan élvezett ivóvízben literenként 1,8—2,0 mg körül van, bár kisebb töménység, esetén is támad enyhe, kozmetikailag nemigen zavaró foltozottság egyes személyek egyik-másik fogán. II. Caries elleni védelem. A második világháború kezdetén mutatták ki Dean és munkatársai, hogy az ivóvízzel fogyasztott F bizonyos concentratio ja az ingestio idején fejlődő és mineralizálódó fogaknak a szúval szemben lényeges védelmet nyújt, míg a zománcon szabad szemmel észlelhető, kozmetikailag zavaró elváltozást nem okoz. A concentratio literenként kb. 1 mg (Hodge); a védettség 50%-osnál valamivel kiadósabb. Ezeket az Egyesült Államokban gyűjtött észleleteket a közbeeső több mint negyedszázad alatt a világ szinte minden táján megerősítették, így saját vizsgálataink Magyarországon is (Adler). Ezen észleletek első közlése után Cox javasolta elsőként, hogy az ivóvíz F-tartalmának e kedvező szintre történő művi beállításával kellene ezt a felismerést gyakorlatilag hasznosítani. Erre alig pár év múltán sor is került, először az Egyesült Államok három városában, majd Kanadában, később apránként több más országban is.
