Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
DIPHEDAN-KEZELÉS 19 formájának felel meg. Korábbi vizsgálataink során 1275 normál általános iskolai tanuló gingiváját ellenőriztük a 7—14 éves korcsoportban. Ezek közül 219 esetben, azaz 17,2%-ban találtunk hasonló gingiva-elváltozásokat. Tehát az Ideggondozóból jött, Diphedannal kezelt betegek gingivitis-előfordulása nagyjából megfelelt a normál anyagon észlelt gyakoriságnak. Ebből már-már arra gondoltunk, hogy régebbi megfigyeléseink óta esetleg olyan változás történt a Diphedan gyártási technológiájában, amely talán magyarázatát adja a típusos gingiva hyperplasia elmaradásának, amidőn a bólyi Állami Egészségügyi Otthon ugyancsak 7—14 éves korcsoportba tartozó hidantoin-kezelésben részesült betegeinek vizsgálata meglepő eredményt adott. Itt ugyanis mind a 9 Diphedannal kezelt betegen középsúlyos és súlyos, sokszor majdnem a fog egész koronáját beburjánzó hyperplasiás gingivát észleltünk. Mivel magyarázható a két Diphedannal kezelt csoport között fennálló jelentős eltérés ? A Diphedan-kezelés időtartamát tekintve 1—8, sőt 9 éve folyamatosan végzett kezelésre is találunk példát. Ügy véljük, közelebb járunk az igazsághoz, ha a két betegcsoportot a kezelés alapjául szolgáló agyi károsodás súlyosságának szempontjából vetjük egybe. Elképzelhető, hogy az agyi károsodás ilyen súlyos fokán az esetleges elégtelen száj-hygiene is felelős a tipikus gingiva hyperplasia létrejöttéért. A betegek egy része azonban normál koszton él, megfelelően rág, így mód van a fogak öntisztulására, másrészt az Intézetben észlelt egészen különleges gondos ápolás a fogazatra is kiterjed, és étkezés után még a pépes koszton élő ápoltak is naponta többször öblítenek kamillával. Ezek után nem zárkózhatunk el attól, a bevezetésben is említett feltevéstől, hogy a Diphedan a sajátos gingiva hyperplasia létrejöttében csak az egyik causalis tényező, a másik tényező minden valószínűség szerint a súlyos agyi károsodás. Hogy ez közvetlenül vagy a mellékvese—hypophysis-rendszeren keresztül érvényesíti-e befolyását, még tisztázásra szorul. Az utóbbi lehetőség mellett szólnak azok a vizsgálatok, amelyekben a tartós (1—5 évig) Diphedan-kezelésben részesült betegek mellékvesefunkciója és a gingiva hyperplasia gyakorisága között összefüggést tudtunk kimutatni. Eredményeinket a IV. táblázatban foglaltuk össze. Ezek szerint 10 vizsgált közül négy — a táblázatban az alsó négy — 17-ketosteroid-ürítése a normál érték IV. táblázat Oingiva hyperplasia előfordulása és a mellékvese-működés tartósan Diphedannal kezelt betegeken 17-ketosteroid-ürítés mg/24 óra Gingivaelváltozások Név Kor kor és nemnek megf. ért. talált érték eltérés a norm, alsó hat. Diphedanszedés időtart. Megjegyzés B. I. ------11 1,8—5,0 0,8 —1,0 5 év + Bóly Ny. M. (/ .. 12 10—20 1,1 —8,9 5 év + Bóly T. L. .... 14 10—20 3 —7 4 év + + Bóly 1.1. d1 .... 14 10—20 0,7 —9,3 5 év + + + Bóly S. L. cf .... 15 10—20 0 max. cliff. 5 év + + + Bóly 1 nem > mér-P. I. $ ___ 11 1,8—5 0 max. diff. 1 év 6 hó + + Bóly J hető T. G. $ ____ 27 6—15 17 norm. 1 év в Idegklinika D. A. $___ 47 6—15 11,3 norm. 5 év 0 Idegklinika 0. K. rf .... 5 0,8—1,6 0,7 —0,1 1 év 0 Bóly I. F. ef •••• 7 1,8—5,0 10,4 norm. 10 hó + Ideggondozó
