Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 7. szám
HELYREÁLLÍTÓ PROTHETICA 211 nagy százalékában a fogakat csak élharapásba tudjuk felállítani, így nem hozunk létre olyan kénvszerharapási helyzeteket, amelyek a beteget gátolják a rágásban és a fogak minden irányú elmozdulását is lehetővé tesszük. Ez lehetőséget enged az új rágási reflexpályák kialakulásának. Erre a vázpróbára építjük fel direkt módon viaszból, lehetőleg a beteg szájában, a támasztó-eltartó műínyrészeket, ahogy az arc kiemelkedő és beeső részei azt megkívánják. Az ily módon kialakított vázpróbát készre kérjük, a megfelelő fogszín megválasztásával. A mintázásnál természetesen olyan módon kell a kialakítást elvégezni, hogy a szerkezet és a száj tisztántartására lehetőség legyen, hiszen ezekben az esetekben fix-pótlásról van szó. Az elkészült pótlást egy hétig, nem rögzítve helyezzük szájba, hogy az utólagosan jelentkező hibákon eorrigálhassunk. Ezeknek a készülékeknek az esetében különösen fontos a tökéletes tisztítási lehetőség, amihez különleges vízöblítéses fogkefe használata ajánlatos. (1/a és b ábra., 2/a és b ábra.) II. Lemezes protheticai megoldások szájüregen belül A fedőlemezeket olyan esetekben készítjük, amikor a palatumon nem tartjuk szükségesnek a műtéti megoldást, vagy ennek eredménye kétséges, illetve nem látszik kielégítőnek. Ilyenek a kisebb-nagyobb hiányok a kemény- és lágyszájpad területén, amelyek zavarják a beteget az étkezésben és a beszédben. Ezekben az esetekben egyszerű sima fedőlemezt készítünk, amelyet a választott kapocsrendszerrel rögzítünk a meglevő fogazatra. A fedőlemezeket lehetőleg átlátszó (clear) akrilátból készítjük, így a szemünk ellenőrzése mellett tudjuk a pontos zárást és tapadást ellenőrizni. Ugyanis a nagyon feszesen felfekvő résznél áttűnik az elfehéredett, anaemiássá vált nyálkahártyarész, így a correctio egész pontosan elvégezhető. A perforált területen nem viszünk be obturatiós kölöncöt, hanem a peremmel ellátott kiemelkedő részt csak a nyálkahártya és a palatum vastagságában helyezzük el az alaplemez megfelelő részén. A második alcsoport a műtéti fedőlemezek. Ezeket a műtét előtt készítjük el, úgy, hogy a tanulmányi mintán a műtétre kerülő területet a műtétet végző sebésszel folytatott megbeszélés alapján eltávolítjuk, majd az ígv megcsonkított modellre elkészítjük az adott helyzetben választott kapocsrendszerrel, vagy anélkül a fedőlemezt, szintén átlátszó anyagból. A lemez szélét féloldali maxillia-resectio esetében legömbölyített eltartó peremrésszel látjuk el azért, hogy a gyógyulás folyamán a féloldali arcfélzsugorodást meggátoljuk, vagy minimálisra csökkentsük. A műtéti fedőlemezek előnyösen befolyásolják a sebgyógyulást. Védik a friss sebet, lehetővé teszik a beszédet és táplálkozást. A harmadik csoportba tartoznak a műtét utáni támasztó prothesisek. Ha a beteg pl. féloldali maxilla-resectio esetében féloldali rágóképességét is elvesztette, ennek helyreállításáról úgy kozmetikai, mint functionalis szempontból is gondoskodnunk kell. Ilyen esetekben a lenyomatvétel is komoly gondot okoz. Arra kell törekednünk a lenyomat pontossága mellett, hogy a beteg a műtét után lehetőleg minél előbb megkapja a prothesisét, így a nagyfokú eltorzulást megelőzhetjük. Azonban szigorúan szem előtt kell tartanunk a gyógvultság fokát és a prothesis elkészítésének megfelelő időpontját, az eset szövettani diagnosisának megfelelően. Traumatológiai esetekben ezek a szempontok nem elsőrendű fontosságúak. A lenyomat vétel kor a megcsonkított területet olyan mértékben tamponáljuk, hogy a lenyomatanyagot el is tudjuk távolítani és kb. az eredeti állapotot tudjuk visszaállítani. Ezután megkezdődik a modellen az eltávolított terület rekonstruálása viaszból vagy más alkalmas mintázó anyagból. Ellentétben az eddigi gyakorlattal, a műtét kapcsán keletkezett de-
