Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
178 NAGY L. DR.—DÉNES J. DR. A gyermek nehezen rág és beszédhibás. A fejen észlelt rendellenességekhez a jobb kéz és a jobb láb súlyos deformitása társul (6. ábra), mely amnion-lefűződés következménye lehet (9). 3. Harminckétéves férfibeteg családi anamnesisében fejlődési rendellenességre utaló adatot nem sikerült kideríteni. Ennek ellenére a páciens súlyos eltérésekkel született. A mutatkozó többszörös fejlődési rendellenesség egyik csoportját a felső ajak, a felső fogmedernyúlvány és a szájpad hasadéka képezi. Az unilateralis komplett ajakhasadékot (6) 5 hónapos korában operálták. A páciensnél észlelt gnatho-, palato-, staphyloschisis az ilyen hasadékok leggyakrabban előforduló formáját (11) mutatja. Az orralapra is ráterjedő processus alveolaris hasadék miatt az os intermaxillare nagy része hiányzik. Az egyoldali kemény szájpadhasadékot három műtéttel (hét-, kilenc- és tizenegyéves korában) igyekeztek zárni. Annak ellenére, hogy az első műtéten 7 éves korában esett át, a műtétek károsító hatásaként az ún. „fogív-collapsus” (4) tipikus képe jött létre (7. ábra). A további következmény pedig a torzító relatív progenia kialakulása volt (8. ábra). Ezek az eltérések értelmi fogyatékossághoz (oligophreniához), továbbá a végtagok torzító anomáliáihoz (9. ábra) társultak, mely utóbbiak éppenúgy fejlődési rendellenességek, mint a tárgyalt, veleszületett állcsontfogaz ati deformitások. Az ismertetett kórképekben részben a fejlődési rendellenességek jelentőségére, részben pedig arra igyekeztünk rámutatni, hogy a fogorvos a szakterületében talált nagyfokú anomáliák esetén a páciens általános testi vizsgálatát is végezze el, illetőleg annak elvégzését szorgalmazza. Ily módon kiszélesítheti a páciensének állapotáról alkotott képet és a nyert vizsgálati adatokat, a későbbiekben, a kezelési terv elkészítésénél is felhasználhatja. Irodalom 1. Boros B.—Kettesy A.—Kukán F.: Szemészet. Medicina. Budapest, 1962. 77, 81, 1157. — 2. Fanconi, G.— Wattgren, A.: Lehrbuch der Pädiatrie. Benno Schwabe & Со. Verlag. Basel 1 954. 221. — 9. Fishbein, M. D.: Birth defects. J. B. Lippineott Company. Philadelphia and Montreal, 1 9611. 20. — 4. Hagerty, R.—Andrews, E.—Hill, Ai.—Galcote, G.—Karesh, S.—Lifschiz, ./.—Swindler, D.: The Angle Orthodontist. 1964. 34, 25. — 5. Horváth L.: A fejlődési rendellenességek kóroktana. Medicina. Budapest, 1961. 12, 16, 21. — 6. Le Mesurier, A. B.: Hare-lips and their treatment. The Williams & Wilkins Company. Baltimore, 1962. 4. — 7. Morison, E. J.: Foetal and neonatal pathology. Butterworths. London, 1963. 14, 16. — 8. Nagy L.—Rehák It.: Fogszabályozás. Egészségügyi Kiadó. Budapest, 1954. 63. — 9. Patten, В. M.: Human Embryology. Me Graw-Hill Book Company, INC and Kogakuska Company LTD. New York — Toronto—London—Tokyo, 1953. 180, 222. — 10. Petényi G.: Gyermekgyógyászat. Medicina. Budapest, 1961. 770. — 11. Schuchardt, K.: Die Zahn-, Mund- und Kieferheilkunde. III. 2. Teil. Verlag von Urban & Schwarzenberg. München—Berlin, 1959. 778. — 12. Schwarz, A. M.: Lehrgang der Gebissregelung I. Urban & Schwarzenberg. Wien—Innsbruck, 1951. 755. — 13. Selye J.: Életünk és a stress. Akadémia Kiadó, Budapest, 1966. 220, 242. — 14. Törő I.—Csaba Gy.: Az ember normális és patológiás fejlődése I. Akadémia Kiadó. Budapest, 1964. 266, 356. Л. Надь, Й. Депеш: Последствия аномалий развития челюстей, сопряженных прочими аномалиями развития. Желательно, чтобы зубной врач в случае установления значительных аномалий и деформаций в области зубов и челюстей в рамках общего обследования искал наличие врожденных аномалий в других частях организма. Полученные таким образом данные рекомендуется учитывать при составлении плана лечения и общей регуляции зубов. Dr. L. Nagy und Dr. J. D é n e s: Uber die Folgen der mit sonstigen Entwiclclungsanomalien vergesellschafteten Kiefer- und Gesichtsentwicklungsstörungen. W erden von einem Zahnartz hochgradige Kieferanomalien bezw. Gebissdeformitäten beobachtet, so erscheint es als erwünscht an Hand einer allgemeinen Körperuntersuchung auch an anderen Stellen des Organismus nach angeborenen Unregelmässigkeiten zu fahnden. Es empfiehlt sich die dermassen gewonnenen Angaben im späteren, bei der Anfertigung des kieferorthopädischen Behandlungsplanes zu beachten.
