Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK 175 Az „Organisation mondiale de la Santé” idevonatkozó közléséből kiderül, hogy az elmúlt évtizedben, amikor se háború, se nagy járványok nem befolyásolhatták károsan az intrauterin fejlődést, a halált okozó fejlődési rendellenességek száma mégis növekedést mutat (5). A világszerte közölt különböző statisztikai adatokból általában ugyanez állapítható meg. Ezt számos szerző a rohamosan előrehaladó civilizáció káros következményének tartja. A túlhajtott életmód miatt ugyanis az anya idegrendszere fokozottan terhelődik, mely nem marad hatás nélkül a magzati szervezet fejlődésére sem (14). Ez ugyan nem tekinthető teljesen bizonyítottnak, mert a rendellenességek kóreredetének megállapítása rendkívül nehéz és számos esetben csak feltevésekre lehet támaszkodni. A fejlődési rendellenességeket előidéző okok igen sokfélék. Az emberiség történetének minden korszakában keresték a defektusok kiváltó okait. Volt idő, amikor ezeket a természet játékának, „lusus naturae” tekintették. Nagy jelentőséget tulajdonítottak ezenkívül az anyát érő lelki hatásoknak. Ez a hiedelem még ma is széles körben elterjedt (3, 7). Világszerte folyt a kutatás és folyik ma is, a rendellenességek okainak pontos tisztázására, mindig újabb és újabb ártalmakat tartanak teratogen hatásúnak. Előidéző oknak veszik, mint endogen hatást, az öröklést; továbbá környezethatásként a legkülönbözőbb fizikai, kémiai, mechanikus ártalmakat, a vírusos és bacteriális fertőzéseket. Lehetséges az is, hogy stress-hatásként az embryóban hormonalis úton structuralis változások jönnek létre (13). A rendellenességek kialakulásában döntő szerepe van annak, hogy az ártalom a fejlődés mely szakaszában hatott. A torzképződés lehetősége legnagyobb a szervtelepek kialakulásának időszakában. Ilyenkor csak az egyes szervek károsodhantak, mert a differentiálódás után a determinatio már stabilizálódott. Minél kevésbé differentiáltak ugyanis a sejtek, annál valószínűbb, hogy az embryo a károsodás hatására vagy elpusztul, vagy pedig regulálódva, a továbbiakban normálisan fejlődik (14). A differentiálódás utáni időszakban keletkeznek az arc- és az állcsonti fejlődési rendellenességek is. Ezen deformitások és a fogazatban öröklődőén is jelentkező csírahiányok, számfeletti fogképződmények (12) következményei legtöbbször igen sok gondot okoznak a fogorvosnak különösképpen a fogszabályozónak (8). Az ilyen eredetű helyzeti eltérések kezelése sokszor igen nehéz. Minthogy a fejlődési rendellenességek nagy változatosságban és gyakran 1. ábra. Hiányosan kialakult tejfogazat. A fogmedernyúlványok fejletlenek 2. ábra. Felső és alsó fogsorról készült pano- 64212 5 ratnix felvétel. A - - fogak 5 4 2 I 1 2 4 5 csírái nem fejlődtek
