Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
170 GYENES V. DR.—BARTHA M. DR.—BENES G. DR. — néha letalis kimenetelű — vérzés hívja fel a figyelmet. A beteg vizsgálata is tájékoztathat minket egy-egy betegségről. Petechiák, purpurák (bőrön és nyálkahártyán), subicterusos tünetek figyelmeztető jelként állhatnak előttünk. Véleményünk szerint haemorrhagiás diathesisben szenvedő beteg fogeltávolítása nem járóbeteg-rendelés feladata. Ha az orvos különösebb okot nem talál a vizsgálatnál és az anamnesisben, akkor az extractiót fokozott lágyrész védelem mellett és a legkisebb traumával végezze el. A fogeltávolítás után a sebüregre (nem bele!) steril gaze-tampont helyezünk, Balogh szerint fedő-nyomó kötést és azt 15—20 perc múlva eltávolítjuk. A sebüregnek gaze-csíkkal való kitamponálását műhibának tartjuk, lüzzel a sebüreg véralvadékkal való kitöltődését akadályozzuk, a tampon eltávolításakor újabb vérzési lehetőséget hozunk lérte. A thrombus hiánya következtében a csontos üreg szabadon marad, szennyeződhet és alveolitis, ostitis, valamint ennek összes következménye bekövetkezhet. Ha a sebüregre helyezett gaze-tampon eltávolítása után újra vérzés keletkezik, akkor meg kell állapítani, hogy az a lágyrészekből vagy a csontból származik-e. Ha lágyrész-vérzés van, akkor a nyálkahártyát öltéssel összevarrjuk és új fedő-nyomó kötéssel látjuk el a sebet, melyet szintén 15—20 perc múlva távolíthatunk el. Ha csontból származik a vérzés, akkor ott, ahol a vérző eret látjuk, a csontot zúzzuk és felette a gingivát csomós vagy nyolcas öltéssel összehúzzuk. Ha ez eredménytelen, úgy a sebüregbe thromboforttal telített fibrinszivacsot helyezünk, majd e felett közelítjük egymáshoz a gingiva-széleket. A gingiva feszülése esetén a processus alveolarisból Luerreí lecsípünk. Az esetek igen nagy százalékában ezen eljárások a vérzés szűnéséhez vezetnek. Ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy gyakran oka a postextractiós vérzéseknek a fogeltávohtás közben történt roncsolás és lágyrészsérülés. Szájsebészeti ambulanciánkon bevezettük, hogy az utóvérzés miatt kezelésbe vett betegeinknek minden esetben C- és К-vitamint írunk fel tabletta formájában. A szájsebészeti ambulanciánkon és az éjszakai ügyeletén öt év alatt 1610 beteget kezeltünk postextractiós vérzés miatt. Ezek közül fekvőosztályra 42 beteget vettünk fel. Ez a szám is igazolja, hogy megfelelő ellátás mellett osztályos felvételre csak igen ritkán van szükség. Ha megnézzük, hogy mely fogak eltávohtásakor jött létre postextractiós vérzés, akkora gyakoriság sorrendjét a következőkben állapíthatjuk meg: az alsó és felső 6-ok, azután egyforma mértékben a felső 5-ök és 7-ek, majd lényegesen kevesebb esetben követi ezeket az alsó 7-ek, felső 4-ek, alsó 5-ök, és igen ritkán — minthogy extractiójuk is lényegesen kevesebb — a frontfogak. Amennyiben a fenti kezelések ellenére sem szűnik meg a vérzés, akkor a beteg fekvőosztályra küldendő. A kórházi kezelés alapját a vérzékenység okának megállapítása képezi. Ez néha nem is olyan egyszerű, mert egyes vérzéseknek több oka is lehet. A legjobb tájékozódást az ún. coagulogramm adja. Tekintettel arra, hogy egy coagulogramm elkészítése a laboratóriumnak nagy megterhelés és huzamos ideig tart, melyet a betegágy mellett beavatkozás nélkül kivárni nem áll módunkban, a diagnosis felállításához és a szükséges therapia megválasztásához a következő rutinvizsgálatokat végeztetjük el: vérzés és alvadás ideje, Rumpel— Leede-tünet, teljes vérkép, thrombocyta-szám, prothrombin-aktivitás, vércsoport-, Rh-meghatározás. Sok esetben e laboratóriumi leletek elegendők. Osztályunkon az elmúlt öt évben 155 beteget ápoltunk fogeltávolítás utáni vérzés miatt. Ezek közül vérképzőrendszeri elváltozásban 31 szenvedett. 124 betegnél a laboratóriumi leletek kóros elváltozást nem mutattak. 118 beteget
