Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 6. szám

162

TÖTH KÁROLY DR.

A régmúlt időkből származó anyag ellenőrzésére pedig ,,napjainkból származó bonctermi koponya”-sorozatot használt. Ezek szerint a 4433 felső fog közül szuvas és életben elvesztett 28,69%, a 4447 alsó fog közül pedig szuvas és életben elvesztett 22,40%. A szuvas és hiányzó fogak számát elkülönítve nem adta meg.

A későbbi vizsgálók közül Huszár és Schranz (3) 1962-ben az újkori anyag értékelésekor, amidőn a város és vidék közötti különbséget analizálják, még ugyancsak ezt írták: „nem szabad a különbséget túlértékelnünk . . . mert a városmajori anyagban 1 : 2 arányban voltak alsó-felső fogak. A felső fogak szuvasodása a legtöbb kutató szerint gyakoribb”. Később, 1964-ben (8) az őskőkoria, újkőkorra és rézkorra vonatkozóan megállapítják, hogy: „Az őskori ember szuvas fogainak állcsontok közti megoszlása is más, mint a jelenkorban. Scheff—Zimmermann és Türkheim adatai szerint a jelenkorban a felső állcsont caries-aránya 1,8 : 1. A mi adataink szerint az arány fordított, 1 : 1,6 ... az őskorban a felső állcsont relatív caries-mentességéről beszélhetünk ... az őskori ember frontfogai jóformán caries-mentesek voltak. .

Bruszt (1) adatai szerint az egész vizsgált csoportra vonatkoztatva a VII—VIII. században a felső fogaknak a szuvasodásban való részvételi aránya 3,1 %, az alsóké 3,9 %; a X. században felső fogak 2,9%, alsók 3,6%; a XI—XIII. században felső fogak 6,8%, alsó fogak 4,4%.

A kérdés alaposabb megvizsgálását a következő indokok miatt tartom fontosnak :

a) Caries-epidemiológiai szempontból jóformán semmitmondó az, ha általánosítva, egy különböző elhalálozási korúakból összetevődő csoport átlageredményeit ismertetjük.

b) A esoportátlag, a vizsgált koponyák elhalálozási kor szerinti megoszlása, idősebbeknél a parodontosisos fogveszteség miatt tulajdonképpen meghamisítja a valódi helyzetet és az ilyen hamis adatok nyernek az irodalomban polgárjogot. Ezeket később rendkívül nehéz helyreigazítani. A fogszuvasodás epidemiológiájában a korcsoportok jelentősége igen nagy.

c) Cariesaetiologiai szemszögből is döntő jelentőségű a kérdés. Fogszuvasodás a múltban is volt. Ha a kórokok és a pathomechanizmus tekintetében nem következett be az idők folyamán változás, akkor az egyes fogak megbetegedési sorrendje és aránya a múltban is ugyanazt a képet kellett mutassa, mint napjainkban a cariesre hajlamos és nem hajlamos populációknál. Ellenkező esetben a cariesaetiologia újabb megfejtendő rejtélye előtt állanánk.

d) Bizonyos befolyásoló faktorok elég jól meghatározható időpontban kezdtek hatni. Ennek következtében növekedett a caries-hajlam. Mind több fog, és a hajlam fokozódásától függően mindig fiatalabb korban esett a szuvasodás áldozatául. Az egyes fogak és fogcsoportok egymáshoz viszonyított megbetegedési aránya tehát módszer a cariesfrequentia és intenzitás változásainak mérésére. Egyben módszer a befolyásoló faktorok hatásosságának vizsgálatához is.

e) Időszerű lenne megcáfolni Lenhossék érthetetlen közlését, mely a tisztánlátást nagymértékben zavarja.

Vizsgálati anyag és módszer

A közelmúltban alkalmam volt megvizsgálni zömében Szeged környéki lelőhelyekről előkerült VII—XIII. századból származó koponyákat (14, 16). Ezek közül kiemeltem azokat, amelyeknek archeológiái dental indexe 50% felett volt. így az adatok sokkal megbízhatóbbak. Saját anyagom kiegészítéséhez felhasználtam Huszár és Schranz-nak ugyanebből a korszakból származó igen tekintélyes, a carieSepidemiológiai vizsgálathoz nagyon korszerűen feldolgozott és kitűnően dokumentált adatait is (3).

A felső és alsó fogsor részvételi arányának megállapítása tekintetében Hradecky módszerét alkalmaztam (2). Eszerint megállapítjuk egy-egy korcsoportban a szuvas (beleértve a szuvasodás következtében létrejött gyökér és életben elvesztett) fogak számát. Ezután kiszámítjuk a 100 koponyára eső szuvas fogak számát (index). Az indexet bármely fogra vagy fogsorra kiszámíthatjuk. A felső és alsó fogak részvételének meghatározására a felső indexet elosztjuk az alsóval (hányados). Ha a hányados 1-nél kisebb, több alsó fog szuvas, ha 1-nél nagyobb, akkor a felső fogak vannak túlsúlyban. Véleményem szerint — ezt előző közleményemben már kifejtettem (14, 15) — jellemző és meg-