Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

152

GYÖRGY IZABELLA DR.

függő másik nyugalmi helyzete. A nyelv a mandibula szárai között helyezkedik el (Donders-tér már nincs), a nyelvgyök azonban nem hagyja el a lágyszájpadot, a garat felé zárja a szájüreget. (Ezt saját magunkon is megfigyelhetjük.) Eckert—MÖbius a nyelv alsó nyugalmi helyzetét említi. A kialakuló térköz szintén 2>hysiologiás (free way space). Kiterjedésében ingadozhat, a nyelv formaváltozásaival összefüggó'en. Mivel a légzéssel összefüggő' nyugalmi helyzetében hosszabb ideig tartózkodik a mandibula — üres nyelések közötti idő —, ezért ezt habitualisnak is nevezhetnék. Esehler alaphelyzetnek nevezi. A gyakorlatban ennek a térköznek kiértékelésével állítjuk fel a kezelési terv prognosisát. A térköz nagysága, physiologiás körülmények között mindig túlhaladja vertikális irányban, a fronton mérve, a 3 mm-t.

c) A szájlégzők nyugalmi helyzete, a környező izmok hypotoniája következtében, erősen labilis karakterű. A nyelv és a szájpad között már nincs kontaktus. (Tulajdonképpen nem nevezhetnők nyugalmi helyzetnek, mert ha kísérletképpen hosszabb ideig tartjuk ellazult izomzat mellett leesve alsóállcsontunkat, akkor egy idő múlva a mandibulát felfüggesztő szalagok és a tokszalag feszülése következtében fáradtság érzése lép fel.) A kialakulás idejének megfelelően kétféle szájlégző típus van: 7. A habitualis szájlégzők. Már csecsemőkorban kialakulhat (hyperplasiás garatmandula váltja ki). A mandibula nyugalmi helyzete distalis karakterű, s a nyelvvel együtt hátra és erősen lefelé helyezkedik (glossoptosis). Nagy interartieulatiós térköz. 2. A megnehezített orrlégzéssel összefüggő szájlégzés, a torok- és orrképletek pathologikus elváltozásaival kapcsolatban lép fel (rendszerint 7 év körül). A nyugalmi helyzet mesialis jellegű, a mandibula a nyelvvel együtt előre és kissé lefelé, de felfelé is helyezkedhet, az alaphelyzeten túl. Az interartieulatiós térköz kicsi (ez orthodontia! kezelésnél, a prognosis felállításánál fontos).

Minden occlusiós anomalia a térköz pathologikus formaalakulása, amely mint funkció-forma, a tér három irányában történik ugyan, de valamelyik irányú eltérés dominál, s ennek megfelelőek az occlusiós anomalia tünetei. Mivel a térköz formaváltozása csak egyik felszínében, & frontálisban követhető, ezért a fogsorzáródási anomáliák a frontocclusio eltéréseiben fejeződnek ki elsősorban.

A térköz alakulását, kiterjedését megismerthetjük sagittalisés transversalis vagy lateralis irányú megfigyeléssel (beszéd közben a mandibula elmozdulásai), de rögzíthetjük fényképfelvétellel vagy teleröntgennel; verticalis irányban mérés útján: subnasale-gnathion közötti távolság.

Azok az occlusiós anomáliák korrigálhatok recidiva mentesen, ahol az eltérések kiterjedése a térközön belül van, s a mandibula szabad mozgásai megfelelően segítik therapiánkat.

7. Sagittalis irányú eltérés a prognathia és progenia. A mandibula mesiodistalis irányú elmozdulásait figyelem meg akkor, amikor centrális occlusióba jut, azután nyugalmi helyzetében, majd szabad mozgásai közben. Ezen sagittalis irányú helyzetek között incongruentia lehet. Ez elősegítheti a kezelést. Pl. distalis jellegű centrális fogsorzáródás mellett, a mandibula nyugalmi helyzete mesialis karakterű, s az állkapocs sagittalis irányú eltérései beszéd közben, a szabad mozgások, szintén mesialis jellegűek. A distal-harapás könnyen kezelhető, mert: 7. a centralis occlusio kényszerhelyzet, amit a molarisok csücsökbarázda kapcsolódása rögzít. Az anomalia kiterjedése a térközön belül van;

2. a mandibula szabad mozgásainak incongruentiája áll fenn a centrális occlusióval. Ugyanez áll a mesialis karakterű nyugalmi helyzetre is.

Ha ellenben distalis centralis occlusio mellett a mandibula nyugalmi helyzete is distalis jellegű, s az állkapocs sagittalis irányú elmozdulásai beszéd köz-