Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
KAROLYI-EFFEKTUS 147 A különböző nyomásmennyiség consequentiáit az a gyakorlati tapasztalat is igazolja, hogy a normálisnál nagyobb rágónyomás éppúgy csontresorptiót idéz elő, mint a nyomási inger kiesése az antagonista nélküli fogaknál (Viltsek, 21). Ez utóbbi tény arra mutat, hogy itt bizonyos trophikus idegrendszeri hatások is szerepet játszanak. Amióta subperiostealis implantatumokat alkalmaznak fogpótlás céljaira, azóta a műtéti technikában elkövetett hibáktól eltekintve felismerték: a sikertelenségek fő oka az, hogy az implantatum által kifejtett nyomás meghaladja az alapjául szolgáló csont biológiai tolerantiáját. Az implantatumok által okozott csont- resorptio némileg hasonlít a fogágybetegségek lefolyása közben kifejlődő csont-resorptióra. Hogy a helytelenül szerkesztett implantatumoknál a csont-resorptio általában lényegesen gyorsabban zajlik le, mint a fogágybetegségnél, annak az implantatumra épített fogmű és az implantatum rögzítő része között, a természetes fogazathoz képest hatványozottan kedvezőtlen aránya az oka. A rágófelület nem csökkent az implantatum fogművén annyira, mint amilyen mértékben csökkent a rögzítő szalagok által meghatározott felület a gyökerek felületéhez képest. A subperiostealis implantatumok biomechanikai egyensúlyának tényezői Kemény (8) szerint: a fémváz pontos fekvése, a fémváz megfelelő kiterjesztése, az occlusiós sík vertikális helyzetének helyes megállapítása, a fémcsonkoknak megfelelő térbeli elosztása, a fizikai harapási magasság helyes megállapítása (a fémcsonkok nem lehetnek magasabbak 12 mm-nél), a centrálocclusio pontos meghatározása, a rágósík szélességének és reliefjének olyan kialakítása, hogy a károsító horizontális erőket lehetőleg hatálytalanítsa. III. Vannak olyan megfigyelések, hogy egyes népeknél gyakori a fogágybetegség, más népeknél pedig igen ritka (Jaccard, 5; Held, 3; Lenhossé/c, 10; McCurdy, 13; Pedersen, 15). Néhány szerző szerint az arckoponya egyes részeinek formája és aránya adja az egyes népcsoportokra jellemző ismertetőjeleket. Ezek talán részben a környezet hatására alakultak bizonyos formájúvá. Itt az északi népek keskeny orr- és szájnyílására gondolok, hogy ilyen módon a hideg levegő lasabban áramolják a tüdőbe. Ezzel ellentétben a trópusokon élő népeknél széles az orrnyílás és az ajkak alkalmasabbak a szájon keresztül való lélegzésre, mivel a meleg, párás levegőben a lélegzésnek egészen más módja idegződik be, mint a hideg éghajlaton. Vizsgálataim arra irányultak, hogy különböző földrészeken, különböző klimatikus körülmények között élők rágószervének a fentiekben említett arányát összevessem a fogágybetegségek előfordulásával (lásd a 2. táblázatot). Egy 44 koponyából álló sorozatból a fogágybetegség jeleit mutató 20 koponyánál a nasospinale-prosthion távolság és a nagymetszőfog koronaarányának átlaga 1,62, a gyökér és a korona arányának átlaga 1,16 volt. A 24, fogágybetegség szempontjából negatív koponyánál a fenti két arány átlaga 2,28 és 1,87 volt. Fentiek és az irodalom tanulmányozása alapján a fogágybetegségek epidemiológiáját a táplálkozás tartalma és módja, valamint a szájhygienén kívül talán a rágószerv macromorphologiai struktúrája is befolyásolni látszik. IV. Az alkati tényező sokat emlegetett és vitatott probléma a fogágybetegségek kóroktanában. Mathis (12) nagy fontosságot tulajdonított az alkati tényezőknek, azonban erre vonatkozólag konkrét útmutatással nem élt. Mindenesetre figyelemre méltó az a tény, hogy a fogágybetegségek nagy hányada 30 év körüli korban szokott manifesztálódni. Ez amellett szól, hogy egyrészt az egész
