Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
MŰANYAG FOGAK 143 részben felismerhetők, erős bemélyedések mutatkoznak a kristályhatárokon és ezekben kicsiny, önállónak látszó testecskék vannak. A 14. ábra (15 000 X) is megerősíti ezt. Ezen a kristallitok határán négyszögletes részecskék láthatók. Ezek már részben kioldódtak a fémszerkezetből, azonban a környezettel formai hasonlóságot mutatnak. A csiszolószerként ható részecskék keletkezése után megállapítható a fém és műanyag erősen eltérő viselkedése. Míg a fém kristallitokból áll, addig az akrilátnak nincs kristályszerkezete. Az akrilátnak ezenkívül bizonyos fokú rugalmas-képlékeny tulajdonsága van, amint erre már utaltunk. Ez keménységvizsgálatkor tévedéseket okozhat, mert a terhelés megszűntével az anyag visszaugorhat, és a mért benyomódás így kisebb lesz. A jelenség az erősen iekopott fémnél döntő jelentőségű. Míg egyrészt a csiszoló szemcse szilárdan tapad a fém felületén és élével vagy hegyével finom fémforgácsot választ le, vagy kis kristallitot dönt ki, addig a műanyagba a csiszolószemcse éle vagy hegye belenyomul. A rugalmas műanyag ezeket a részecskéket körülfogja, és így az éles peremek tehermentesítődnek. Idővel biztos tartást vagy elhelyezkedést nyernek a csiszolószemcsék. A műanyag felületéről a szemcsék nem sodródnak le olyan könnyen, mint a fémről. A karcoló vagy csiszoló hatás a felületén torzult fémre erősebb, mint a műanyagra. Ha a kísérlet vízfürdőben történik — ami hasonló a száj viszonyokhoz —, akkor a műanyag telítődik vízzel és kismértékben megduzzad; ez még növeli a rugalmasságát. 15. ábra. A csiszolószerek hatása. A szemcsék a fémet (alul) marják, a műanyagba (felül) hegyükkel benyomulnak, tapadnak a felületen, feszültséget és repedéseket okozva Azonban az ilyen műanyag lassan kifárad. A nyomásváltozás és a csiszolószemcsék beékelődése miatt a felületen feszültségek és finom repedések támadnak. Abban a pillanatban, amikor a csiszolószemcse a fém felületébe erősebben belekapaszkodik és magasabb ellenállást kap, beszakítja a fáradt műanyag felületét és — mint ezt Haeferli leírja — részecskék ugranak ki. Ennek a nyomai kifogástalanul észlelhetők. A vázolt vizsgálatok olyan kísérleti berendezésben történtek, amely lehetővé tette a rágásos lökő mozgások megközelítő utánzását. Ez lényegesen különbözik más vizsgálatok gépi berendezéseitől, amelyekben nem változó nyomás mellett a műanyagfelület hosszan tartóan van igénybe véve. A műanyag felületén a csiszolószemcsék élei bevágásokat hoznak íétre, miközben a felület el taszítja a forgácsokat, azonban részecskék nem törnek ki belőle. Más vizsgálatoknál hiányzik a rágóerő okozta lökés utánzása, amely a műanyagoknál a csiszolószer gyors befogadását teszi lehetővé. A műanyag rugalmas-képlékeny tulajdonsága késlelteti részecskéinek kitöredezését. Itt utalok Kovácsnak a fogászatban használatos anyagok rezgésgátló tulajdonságaira vonatkozó vizsgálataira. A szerző a rezgési időnek a parodontiumra gyakorolt hatását vizsgálta, de adatokat szolgáltatott a fenti meggondolások számára is. A rugalmas-képlékeny macromolecularis anyag a lökés okozta rezgést 1/3-dal erősebben fékezi,
