Fogorvosi szemle, 1966 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
80 TÓTH A. DR— SIKÓ ZS. DR. A frontfogak közül leggyakrabban a felső szemfogak maradnak retentióban. Ilyen fogak orthodontiai kezelése vagy eltávolítása minden esetben indikált, mert állandó fogak gyökérfelszívódásának vagy follicularis cysta kifejlődésének veszélye mindenkor fennáll (6. ábra). Amennyiben a szemfog sorba igazításának előfeltétele az első kisőrlő eltávolítása, mérlegelendő, vajon érdemes-e egy egészséges kisőrlőt egy bizonytalan prognosisú retinealt fogért feláldozni. Vestibularisan elhelyezkedő szemfogak kezelése retinealt metszőfogak kezeléséhez hasonló (7. ábra). Palatinalisan elhelyezkedő retinealt szemfogak koronáját a csont eltávolítása révén szabaddá tesszük, és a fogat lemezes készülékre szerelt rugó segítségével toljuk a helyére. A lenyomatvételnél ezek a rugók a szájban vannak és a lenyomat kiöntése után a modellbe kerülnek (8. ábra). E rugók segítségével a fogak további áttörését irányíthatjuk. Retinealt fogakat legtöbbször műtéti felszabadítás után lemezes készülék segítségével sikeresen a helyükre vittünk. Amennyiben a fog nem akar spontán áttörni, óvatosan adagolt rugalmas erők segítségével igazítottuk a sorba. Retentio gyanánt öntött sapkát cementeztünk a fogra. A pulpa egyetlen esetünkben sem halt el. Hotz szerint sok türelemmel és tapasztalattal majdnem mindegyik retinealt fog sikeresen kezelhető. Amennyiben ezek az előfeltételek nincsenek adva, vagy a páciens együttműködése elégtelen, nagyon kellemetlen balsikerek is adódhatnak. Fordította : Rehák Rudolf dr. Közlemény a Hévízi Áll. Gyógyfürdőkor házból és a Budapesti Kamaraerdei úti Szociális Otthonból Ellenőrző vizsgálat a cukorbetegség fogágyat károsító hatásának értékelésére írta : TÓTH ANDRÁS dr. és SIKÓ ZSUZSA dr. Szakirodalmunk gyakran foglalkozik a cukorbetegek fogazatával. Vasvári beszámol a cukorbetegek fogászati vizsgálatának értékeléséről, Magyar és Tóth a keszthelyi járási cukorbetegek stomatologiai gondozásáról írnak ; Kopasz és Nagysolymossy 247 praediabeteses és cukorbeteg fogászati státusát feldolgozva megállapította, hogy az lényegében nem különbözik az ugyanolyan számú nem cukorbeteg kontroll beteganyagától. Vasvári kifejezésre juttatta, hogy a cukorbajosok foghiányának kellő értékeléséhez szükség lenne egy széles körű statisztikára az egészséges ember fogai elvesztésének üteméről. Kopasz és Nagysolymossy is kevesli az irodalomban a kontroli-vizsgálatokra való utalást. Ennek az igénynek kielégítésére kezdtük meg a Hévízi Gyógyfürdőkórház fogászati osztályán jelentkezett személyek fogászati státuszának összegyűjtését. Mivel az intézetünkben megfordulók között kevés a 60 évnél idősebb, átvizsgáltuk a budapesti Kamaraerdei úti Szociális Otthon lakóit is. Jelen vizsgálatunk alapja az 1964. október és november hónapban felvett 625 státus és ezt öszehasonlítjuk Vasvári 210 súlyos, magas vércukorszintű beteganyagával (melyből 19%-nak volt már comája), továbbá Parma 305 háborús diabetesesóvel, akik nem juthattak inzulinhoz, valamint Magyar és Tóth 110 gondozás alatt álló cukorbetegével. A három csoport összlétszáma azonos a mi készülő statisztikánkból kiemelt csoportéval. A gyermekkort érintő következtetéseket Balogh Gy. — Csörögi I. diabeteses és kontrollként vizsgált egészséges gyermek-anyagából vonjuk le.
